Miért nem értik meg, hogy meddőnek lenni mennyire szörnyű érzés? Miért nem figyelnek rám, ránk?
Ha nagyon-nagyon ritkán előkerül valahogy a téma a családban, mindenki csak legyint, hogy áááá, majd lesz. Hiába mondom, hogy ilyen-olyan orvosi probléma, ilyen kezelés, olyan inszem, mintha csak egy egyszerű megfázásról beszélnék. Mi kell ahhoz, hogy figyeljenek rám, hogy törődjenek velem, hogy néha csak pár kedves szót kapjak, vagy egyszerűen csak végighallgassanak? Hogy mitől félek, miért vagyok képtelen lombikra menni? Komolytalannak gondolnak s elhesegetik a dolgot, egyik fülükön be, másikon ki. Mára már oda jutott a dolog, hogy nem is érdekli őket szerintem. Hónapok(!) óta nem is kérdezik mi van velem, a saját Anyukámat se érdekli. Párom Anyukája tud még róla, de ő se érdeklődik, ha meg a párom nagy ritkán elkezdene róla beszélni, egy sóhajtással le van tudva. Lehet, hogy mivel a páromnak már van egy kisfia előző házasságából, így már nem annyira fontos?
32 éves vagyok, több mint két és fél éve nem tudok teherbeesni, pedig már annyi minden nyavalyát kipróbáltunk. Hogyan tovább??? Nem akarok a részletekről írni, csak egyszerűen nem bírom már tovább! Úgy érzem cserbenhagyott a testem, s most lelkileg is tönkremegyek.
Párommal is egyre feszültebb a viszony s úgy tűnik nem old meg semmit ha időről-időre szüneteltetjük a témát, mert attól én még menstruálok hónapról-hónapra. Igazából néha úgy érzem, ő sem ért meg, hisz van már gyermeke, átélte azt a 9 hónapot, a szülés csodáját.
Van egy ismerősünk aki szintén elvált, vannak már gyermekei s az ő párja is nehezen tudott teherbeesni, s ő mondta egyszer négyszemközt, hogy igazából neki nem annyira fontos, csak a párja miatt szeretné annyira... Lehet, hogy az én kedvesem is így érez? Ezt soha sem fogom megtudni.
Képtelen vagyok visszamenni az 5. inszemre vagy lombikra, nem bírom tovább csinálni, semmi hitem, erőm nem maradt, lehet, hogy talán a kapcsolatunk is rámegy lassan erre...
Először is nagyon sajnálom, hogy ilyeneken kell keresztülmenned! De most nem szabad feladnod! Van egy ismerősöm, ők jártak hasonlóan, de végül sikerült (ők azt mondják, az egyik Foreveres készítménynek köszönhetően) és a következő babájuk már spontán fogant! Soha ne add fel, nem szabad!
A családotok reagálása szerintem azért ilyen, mert fogalmuk sincs, mit mondhatnának, nem képesek támaszt, vígaszt nyújtani, sokaknál maga a téma is tabu, túl intim ahhoz, hogy képesek legyenek beszélni róla. Ők így hessegetik el a problémát. Nem beszélnek róla, tehát nincs. Tipikus szőnyeg alá söprés, de sok ember működik így.
Csak azt mondhatom, neked kell erősnek lenned, igenis mindent meg kell próbálni, az akárhanyadik lombikot is, mert csodák igenis vannak!
Sok erőt kívánok és egy-két csodálatos, egészséges kisbabát!
Szia!
Soha nem szabad feladni, végig kell csinálnod, ne add fel!
Mi 2 éve várunk a babára, nekem is van ilyen olyan egészségügyi problémám ami miatt természetes úton nem lehet babánk.
Túl vagyunk 4 inszemináción, most megyünk lombikra, elvileg a jövőhónapban kezdjük el a stimulálást is.
Eddig csak az én barátnőim (páran) tudtak erről a dologról, hogy babát szeretnénk, de nem jön, egyik oldalról sem tudták a szülők, így nekem elég nehéz volt, mikor egy családi összejövetelre elmenni úgy, hogy már megint nem sikerült, vagy éppen pár órája jöttem ki a kórházból inszem után.
Nem akartuk elmondani senkinek, pont azért, amit te is írsz, hogy talán meg sem értik ezt az egészet, és annál rosszabb nincs szerintem, mint mikor tudják a dolgot, és nem érdeklődnek, vagy a másik eset, amikor lesajnálnak...
Az utolsó inszemünk után pihentünk, átbeszéltük a dolgot, és elmondtuk anyóséknak. Először nagyon örültek a hírnek, hogy babát szeretnénk, aztán meg nagyon megrémültek, hogy nem lesz olyan egyszerű...
Azóta is mindenben számíthatunk rájuk, nem kell titkolózni, és a legjobb, hogy teljesen nyugodt vagyok!
Azt tudom neked tanácsolni, hogy mondd el egy jó barátnődnek, vagy testvérnek, vagy egy olyan embernek, akiben megbízol, és tudod, hogy számíthatsz rá, és odafigyel rád.
Nem könnyű, tudom, de kitartás!!
Az első válaszolónak: nem tudom miből szűrted le azt, hogy hibáztatnám a Kedvesem. Annyit írtam, hogy nem érti meg teljesen mindazt ami velem van és ezt ő is tudja.
Ennyi év elteltével nagyon már nem tudunk újat mondani egymásnak a témában. A 4. inszem után sincs már túl sok mesélnivaló, bár mesélni és átélni teljesen más. Sajnos még csak be sem jöhet velem.
Egyébként meg nem a megoldásokat keresem a családomnál hanem a megértést, ugyanis roppantul rosszul esik, hogy a saját Anyukám nem érdeklődik felőlem, nem tudok vele beszélgetni. A két dolog azért eléggé más.
Furcsa, de én meg attól voltam kiborulva, hogy mindenki csak velem foglalkozott. 2 évig nem estem teherbe. Ezalatt nap mint nap 50-en megkérdezték, hogy mi van már, miért nem jön a bébi, mikor mész orvoshoz, mikor lesz az inszem. Én meg ezt nem bírtam. Egy idő után nem akartam vele foglalkozni nagyon, hátha akkor sikerül, ha nem görcsölök folyton emiatt. De nem hagyták.
2 év 2 hónap múlva orvosi beavatkozás nélkül megtörtént a csoda. Én már a 2. inszem után feladtam. Te nagyon erős vagy!
Azt viszont jó lenne tudni, hogy párod is tényleg akarja-e ezt a gyermeket. de szerintem ha igazán szeret, akkor biztosan szeretne egy közös gyermeket.
Ne keseredj el, én átérzem a helyzetedet. Mást sajnos nem tehetek érted, csak szorítok!
A 2., 3., 4. válaszadónak nagyon köszönöm a választ és a bíztatást.
Valószínűleg igaz lehet, hogy túl intimnek tekintik a témát, na de a saját Anyukámmal se beszélgethetek ilyesmiről, ez én nem értem.
A 3. válaszadónak nagyon sok sikert kívánok a lombikhoz, őszíntén kívánom, hogy végre teljesüljön az a csoda. Irigyellek is, hogy ilyen családod van, hogy így fogadták.
A 4. válaszadónak: gratulálok a picihez! Úgy érzem, a Párom nagyon vágyik a közös gyermekünkre, ő már nemegyszer szeretett volna visszamenni az orvoshoz egy újabb beavatkozásra. Sokat segít, ő az egyetlen akivel tudok erről beszélgetni, de tényleg ennyi idő elteltével már nem tudunk újat mondani egymásnak, csak nézzük egymást.
Az 5. válaszadónak csak annyit mondanék, hogy értem, miért 0%-os.
Az utólsó bunkónak üzenem, hogy remélem, te is meddő vagy, te barom, mert ezt a selejtes iq-t kár lenne szaporítani. Ha nem tudsz értelmesen válaszolni, ha képtelen vagy megérteni, min mehetnek keresztül azok, akik hiába vágynak babára, akkor inkább menj a francba, de tartsd meg a véleményed magadnak!
Én nem vagyok meddő, sőt, nagyon könnyen foganok hála Istennek, mindkét babám első próbálkozásra pociba került, de el tudom képzelni, mit élhetnek át azok, akiknek ez nem adatik meg.
Ha segíteni nem tudsz, inkább máshol rontsd a levegőt!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!