Nagyon türelmetlen vagyok. Mit csináljak már, hogy jó legyen?

Erre sosem fogsz választ kapni.

Lehet azért akarsz ennyire gyereket mert még nem beszéltél olyannal, aki szerint szülőnek lenni többnyire marha nagy szívás, és úgy gondolod, hogy onnantól az élet csupa rózsaszín habcsók és szivárvány...

Inkább élvezd az életet, ne védekezzetek, és majd ha a 'sors' úgy akarja lesz gyereked

Teljesen megértem a türelmetlenségedet! Mi is ebben az életkorban vagyunk és 3 hónapja próbálkozunk újra (mert az elsőnek 5 hetesen vetélés lett a vége)

Én is türelmetlen vagyok, hisz már 1 éve szedem a folsavat és E-vitamint is rendszeresen. Ennek eredménye lett h először elsőre sikerült a baba, de azóta meg már eltelt 3 hónap és semmi.

Aki azt mondja h türelmes tud maradni, attól én is szívesen fogadnék tanácsokat.

Én is azt mondom neked, h bár megértem az aggódásodat, mégis próbálj meg minden rosszat kiverni a fejedből. Ha már türelmetlen vagy legalább ne légy negatív is! Ne a rossz dolgok körül járjon az agyad, sokkal inkább képzeld el h most sikerülni fog!!

Kitartás!

Kedves kérdező! Engedd meg hogy el meséljem az én történetemet! Mi is olyan korban vagyunk mint ti:) Párom a 30 évek elején én pedig 20 éveim közepén járok. 2014-ben teherbe estem megszakításos védekezéssel(tudom, ez nem számít védekezésnek) de már akkor voltunk 2 éve egy pár és nem gondoltuk hogy baj lesz belőle hisz előtte nem volt. Aztán persze kérdés sem volt hogy meg tartjuk-e :)

8 hetes UH azt mondta a doki minden rendben, már alig vártuk párommal a 12 hetes UH:) Hát majd 12 hetes ultrahangon közölte az orvos hogy nem tarthatjuk meg a kicsit😢 genetikai rendellenessége van így már csinálták is a jegyzőkönyvet 😩 (cystikus hygroma, és down-szindróma) 😩 Aztán meg műtöttek és mondta az orvos hogy fél évig ne próbálkozzunk babával, nekem nem is ment volna mert olyan lelki sérüléseim voltak, nekem épp az járt az eszembe akkor mint ami most neked😢 hogy más nem is szeretné mégis terhes lesz, meg a sok abortusz😢

Volunk fél év elteltével mind a ketten kivizsgáláson, se nálam, se páromnál nem találtak semmi rendellenességet ami miatt ez a betegsége lett volna a gyerekünknek:( azóta is voltunk több kivizsgáláson mert féltem hogy nem tudok a műszeres terhesség megszakítás miatt teherbe esni! De semmi problémát nem találtak, most tavaly döntöttük el hogy meg próbálkozunk a babával (november-december). Márciusban mikor negatívat teszteltem nagyon nagyon el keseredtem akkor úgy éreztem lesz ami lesz, nem fogok rá gondolni majd jön ha jönni akar, el foglaltam magam munkával stb.. és úgy könnyebb volt, és mikor Áprilisban- Májusban megjött a nem vártam nem is foglalkoztam vele, nem keseredtem el semmi, sokkal könnyebb volt az életem mikor már el engedtem a dolgot, most viszont ebbe a hónapban teszteltem mert el maradt a vérzésem és pozitív lett:)

5 hetes kismama vagyok:) és minden rendben van:)

Ezzel azt akarom mondani hogy nyugodj meg, lehetne ettől rosszabb, fél év még nem a világ vége. És ha attól meg nyugszol ha tudod minden rendben akkor menjetek el kivizsgálásra! Remélem mielőbb sikerül!

Lesz majd olyan amikor már nem fog érdekelni ki terhes meg ki nem.hidd el

Majdnem 6 év után mondom ezt és nincs baba

Kedves utolsó előtti, GRATULÁLOK!!!

Kedves Utolsó! Nagyon sajnálom, ilyenkor ébred rá az ember igazán, h nem a 3-6-9 hónap eredménytelen próbálkozás az igazi probléma...Remélem nektek is mielőbb sikerül, ennyi idő után már igazán megérdemelnétek!

Van valami probléma is nálatok, voltatok vizsgálatokon?

Köszönöm 15-ős válaszoló.

A párom meddő.donoros inszemek voltak.

Akkor tájt voltak ilyen gondolataim,síró görcsöt kaptam ha megláttam egy kismamát.

Most készültünk volna lombikra de betelt a pohár és azt mondtam na most elég.

Feladtuk a baba témát és elindítitottuk az örökbefogadást.

Sokkal boldogabbak vagyunk és tényleg nem zavar ki terhes és ki nem pedig megjártuk a poklot.

Én megértek mindekit aki ezt érzi mint amit ír a kérdező .ez valahol természetes.

Én is elmesélem a történetem. Mi nagyon vártuk a babát.

1. hónapban sikerült tavaly teherbe esnem, nem is számítottam rá, hogy ilyen hamar összejön, de sajnos elvetéltem és műteni is kellett utána. Aztán volt egy másik nőgyógyászati műtétem is. Addigra rendeztem a vitamin háztartásom és el is kezdtünk utána próbálkozni.

Féltem, hogy a műtétektől meddő lettem és stresszeltem, hogy mi lesz, ha nem sikerül teherbe esni rögtön. Hát nem is sikerült. Az együttléteket időzítettük, de csak idegesek voltunk a férjemmel.

Most tavasszal az 5. próbálkozós hónap elején beteg lettem a férjemmel együtt, na mondom ez a hónap el van cseszve, a petém se akart megérni, 25. nap végül csak megvolt az ovulációm. (Hőmérőztem, meg éreztem az ovut) Együtt voltunk minden nap akkoriban. Aznap mikor megjött volna pozitív lett a teszt, most kismama vagyok.

Szóval nálunk a rágörcsölés volt a gond és a rossz időzítés is elrontott pár hónapot.

Minden teherbe esni kívánó hölgynek kívánok sok sikert a teherbeeséshez!

15-ös köszönöm:)

16-os teljes mértékben igazad van, én is mindig sírtam ha megláttam az utcán egy kisbabát, igen normálisak ezek a kiborulások! Mondjuk olyan esetbe mint a tied, vagy az enyem, vagy az utolsó válaszoló esetében. De nem 6 hónap próbálkozás után, a nők nagyon kevés % esik teherbe fél éven belül. A nők többsége 1-2 éven belül esik csak teherbe!

17-es Gratulálok!