Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Teherbeesés » Honnan tudhatnám meg, hogy...

Honnan tudhatnám meg, hogy igazán akarok-e gyereket?

Figyelt kérdés

Lassan két éve sikertelenül próbálkozunk. Ez idő alatt, főleg az első évben sok-sok síráson, kiboruláson mentem keresztül. Aztán egy éve kicsit lenyugodtam, életmódváltással igyekeztem és igyekszem javítani a talált gondokon (IR+PCOS). Tavaly ősszel elkezdtük az inszemeket, végig is mentünk az 5 kötelezőn, eredmény nélkül. A másodiknál valami megtört bennem, és azóta abban sem vagyok biztos, hogy akarom-e ezt az egészet.

Talán többek közt a saját testem blokkol, mert tudja, hogy nekem nem való az anyaság. Belegondoltam, vajon azért akarok-e gyereket, mert korban itt lenne az ideje, meg társadalmi elvárás, stb. vagy tényleg vágyom rá? Rá kellett döbbennem, hogy minden korábbi kiborulásom azzal függ össze, hogy XY-nak sikerült ennyi idő alatt, meg Z ennyi idős, és már anyuka. Mintha nem az zavarna, hogy nincs babánk, hanem van valami, amiben mások teljesítenek (=van gyerekük), én meg nem. És ez idegesít. Mintha mindenki más átmenne a vizsgán, én meg örökké megbukom.

Amúgy olyan borzalmasan introvertált személyiség vagyok (személyiségtesztek tucatjai igazolták), hogy úgy érzem, képtelen lennék olyan önfeláldozásra, amivel az anyaság jár. Nekem pl. muszáj a magam kis világában elmerülnöm napi szinten akár órákra is, különben bekattanok. Na most ezt kisgyerek mellett ki tudja megoldani? :/

Most kéne lombikra jelentkeznünk, de őszintén szólva semmi kedvem hozzá. Ezek alapján tök egyértelműnek tűnik, hogy nekem nem kell gyerek, ugyanakkor nem tudom, x év múlva nem változik-e ez meg, és az akkori énem nem anyázza-e a mostanit, amiért húzta az idejét.

28N


2017. márc. 15. 18:15
1 2
 11/18 A kérdező kommentje:
A férjem is nyugira vágyik, mint én. Ráadásul mióta említettem neki, hogy a lombik során adott gyógyszereknek megvan a maga kockázata (daganatok kialakulásának növeli az esélyét, stb.), ellene van a beavatkozásnak, mert nem akarja, hogy bármi bajom legyen tőle, annyit nem ér az egész történet.
2017. márc. 18. 20:31
 12/18 anonim ***** válasza:

Hát akkor tényleg pihentessetek a dolgot kicsit.legyetek együtt amikor úgy érzitek és ne agyaljatok minden alkalom után h összejött-e.jön amikor akar :) kicsit tereljétek el a gondolatotokat és szeressétek egymast amikor jól esik.ez a titka igazából(meg persze h ne görcsöljetek rá).sok sikert!

Ha meg úgy érzitek h nem akarjátok a mesterséges beavatkozást akkor ne is menjetek bele!

2017. márc. 18. 21:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/18 A kérdező kommentje:
Ez nem rágörcsölés kérdése, én teljesen biztos vagyok benne, hogy spontán nem sikerülhet. Van orvosi akadálya is elég, meg hát valószínűleg lelki is. Meg aztán ha valami csoda folytán meg is foganna, elvetélném progeszteronpótlás nélkül, ez tény. Még gyógyszeres rásegítéssel is vékony volt a méhnyálkahártyám minden inszemkor, esélye sincs rá, hogy beágyazódjon, ha lenne is valami, a progeszteronhiány miatt meg így is, úgy is elmenne. Most meg ugye már semmilyen gyógyszert nem fogok kapni. Nálam nem elég majd akkor, ha kiderülne a terhesség, az már rég késő.
2017. márc. 18. 22:35
 14/18 anonim ***** válasza:
Sokan ezért döntenek végül az örökbefogadás mellett. Megnyugvást hoz nekik ez után a tortura után.
2017. márc. 18. 23:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/18 anonim ***** válasza:
Igen még az örökbe fogadást szerettem volna én is írni.habár az is egy hatalmas tortúra mert nem könnyű!
2017. márc. 19. 06:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/18 A kérdező kommentje:

Semmilyen szín alatt nem fogadnánk örökbe. Ha bármilyen tortúrát vállalnék a továbbiakban gyerekért, csakis sajátért, akinek mindketten mi vagyunk a vér szerinti szülei.

Ha pl. petesejt- vagy spermadonorra szorulnánk a gyerekért, azt sem vállalnánk, ezt már rég tisztáztuk, és mindketten így gondoljuk. Az nem lenne a miénk, ahogy az adoptált sem.

2017. márc. 19. 07:46
 17/18 anonim ***** válasza:

szerintem egy idore szuneteltessetek ezt a gyerektemat, majd ha jonni akar, jon. ha nem, akkor annak is meg van az oka. ha nem szuletik gyermek, az is jobb, mintha egy beteg gyerek jonne a vilagra. lehet hogy spontan megfogan, akkor is, ha te erre nem latsz eselyt, de lehet h mondjuk 3-4-5 ev mulva jelentkeztek lombikra, es ugy lesz babatok.

pihenjetek , fujjatok egyet, csinaljatok kozos hobbikat, es elvezzetek az eletet. ha x even belul ezt uresnek erzitek, akkor meg mindig probalkozhattok gyerekkel. ha nem lesz , az se a vilag vege. :)) nyugalom.

2017. márc. 19. 16:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/18 A kérdező kommentje:

Annak nem látom értelmét, hogy több év kihagyás után esetleg újrakezdjük. Csakis úgy akarok felhagyni vele, hogy végleg. Nem akarok 35 évesen észbe kapni, hogy mégis kell gyerek, és akkor bohóckodni a lombikkal. Sőt, egyáltalán nem akarok 30 felett már ezzel foglalkozni. Férjem 5 évvel idősebb, nem 40 évesen akar apa lenni.

(A szórakozásról meg annyit, hogy mi már évek óta nem élünk és élvezzük az életet, mivel gyűjtünk ezerrel lakásra, csak ez a sikertelen pénznyelő projekt megszabadított így is már egy milliónktól mindennel együtt, ami eléggé hiányzik onnan. Így nálunk így se, úgy se jöhet szóba, hogy "élvezzük az életet". Másra kell a pénz.)

A világ legnagyobb baromságának tartom, aki 5-10 évig próbálkozik úgy gyerekkel, hogy érdemileg semmit nem tett, hanem spontán bohóckodott évekig, mert majd lesz valami. Találkoztam ilyenekkel inszemen. Ott voltam a 4. inszemen, kevesebb mint két év próbálkozással magam mögött, azok meg közel 10 év után ott tartottak, hogy 1. meg 2. inszem.

2017. márc. 19. 18:44
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!