Férjedben hogy /mikor született meg az elhatározás, hogy babát szeretne?

Férjem mindig is családcentrikus volt, mi már a házasságkötés előtt megbeszéltük, hogy hány gyereket szeretnénk, meg hogy kb. fél évvel az esküvő után vágnánk bele a projektbe.

Pont így is lett. Ennek 10 éve, napokban érkezik a negyedik, aki igazából a férjem nagy vágya volt, nekem bő évig érlelnem kellett a gondolatot. :)

A férjem mindig is családcentrikus volt, mert egy nagyon jó, nagyon szerető családból jön. Ezt szerencsére én is elmondhatom, de bennem sosem tombolt igazán a vágy. Még nem voltunk házasok, amikor a férjem 25 éves fejjel, azt mondta, hogy ő már szeretne apa lenni. A férjem viszonylag gyorsan felnőtt, mert 21 évesen az egyetem mellett bekerült egy komoly munkahelyre. 25 évesen megvette a lakásunkat, akkor költöztünk össze, érezte, hogy akár el is indulhatna a közös életünk.... :) Én ekkor még csak 23 éves voltam, volt még hátra nekem 1 év az egyetemből és egyáltalán nem volt bennem semmi anyai ösztön...

Teltek az évek, évente 2-3x elmondta, hogy ő kész lenne rá, de én egy kicsit hárítottam....

Idén volt az esküvőnk, a férjem 31 éves, én 29 és kisbabát várunk! :) Megbeszéltük az esküvőnk után, hogy minden adott az életünkbe, nincs semmi akadálya a babának. Az az érdekes, hogy én most sem éreztem azt, hogy tombol bennem a vágy, de azt sem, hogy el sem tudnám képzelni. Engem más gyermeke soha nem érdekelt, ha látok egy gyereket, teljesen semleges érzés, de ha a saját gyerekeinkre gondolok, akkor az kellemes dolog. :)

Amikor megláttam a pozitív tesztet, akkor egy kicsit ledöbbentem, végig futott a rajtam az egész eljövendő életünk, vettem pár nagy levegőt és elkezdtem örülni. A férjem, amikor meglátta lefagyott, megkérdezte, hogy akkor a 2 csík jelenti a jót.... :) Majd elsírta magát az örömtől... :) A férjemet a 10 évünk alatt 2x láttam sírni, ez volt a 2.

Azóta madarat lehet vele fogatni, teljesen más dimenzióban él, nagyon boldogok vagyunk. :)

A férjem már pár évvel ezelőtt is szívesen vállalt volna gyermeket ha rajta múlik. :) Érdekes, mert hiába én vagyok a nő, ő sokkal előbb megtalálja a közös hangot a gyerekekkel, a picik egyszerűen oda és vissza vannak érte. Ismerősök babáját is előbb dajkálja mint pl én.

Azonban én még akkor nem álltam készen a gyermekvállalásra, és pár "feltétel" sem volt adott teljesen ahhoz, hogy nyugodt szívvel belevágjunk a családalapításba.

Szeptember óta próbálkozunk egyébként, ezt közösen beszéltük meg, hogy augusztusban abbahagyom a gyógyszert, 1 hónapot várunk és utána már próbálkozunk.

Én 26 vagyok, a férjem pedig 35.

Azt nem tudom, hogy hogyan es mikor jutott eszebe, de az elso gyerekkel a ferjem hozakodott elo. Nagyon "romantikus" volt, mert eppen a tomott buszon, uton hazafele hozta fel a temat a semmibol. Elotte nem is kerult szova, csak olyan szinten, hogy mi lenne ha nem tervezetten teherbe esnek, mit csonalnank akkor.

Azt hittem, hogy poenkodik, vagy megzavarodott, vagy a nagyon tavoli jovoben tervezi a gyereket, de nem, komolyan beszelt es mar aznap nekikezdett volna.

Nekem kellett ket-harom het, amig megemesztettem a dolgot es rabolintottam, azutan elkezdtem terhesvitamint szedni es ra egy honapra hagytuk el a fogamzasgatlast.

A masodik gyerek az en otletem volt, a ferjemnek is tetszett a gondolat. A harmadikrol pedig mar azutan beszeltunk mindketten, hogy a masodik megszuletett, de abban is egyetertettunk, hogy kesobb legyen, legalabb 6-8 evet varjunk.

Egyik reggel azt mondtam a ferjemnek en biza nem.kelek fel az ovszerert. Elotte sokat agyqltunk rajta...higy lesz anyagilag stb...

Aztan azon reggel utan mar megallithatatlanul akartuk :D