Szeretethiány= fiatakkori terhesség?

A szeretethiány lehet közrejátszik, de a szándékosan megcsinált gyerekek a tinédzsereknél inkább céltalanság miatt van. Nincs jövőképük, nincsenek céljaik, nem köti le őket semmi (hobbi, munka), nem akarnak foglalkozni semmivel, hát mit csináljanak? Gyereket. Aztán persze néhány hét, hónap múlva kiderül, hogy mégsem olyan nagy buli ez.

Ne vállalj még gyereket, lesz még rá elég időd. A gyerek nem unaloműző elfoglaltság, hanem óriási felelősség, és az ember életének egyik legnehezebb és legproblémásabb szakasza (nem rossz értelemben mondom, de tényleg számtalan problémát kell gyorsan és hatékonyan megoldani, nem célszerű ezt tapasztalan, "butácska" tiniként).

Igen ez is egy ok.

De nem csak tiniknél fordul elő sajnos.

Márpedig a gyerek nem csak ontja magából a szeretetet, hanem sokszor pont az ellenkezőjét. Az pedig ha a gyereked tűnik haragosnak/üt meg/bánt/szavakkal sért meg, sokkal jobban fáj mintha az osztálytársak lennének szemetek veled.

Márpedig a gyereknevelés nem egy álomutazás, meg mosolygó emberek a reklámokból.

Nem szabad ilyen okból gyereket vállalni, mert egyik félnek sem lesz jó hosszú távon.

A gyerek elkezd önállósodni, amit a szülő úgy fog megélni hogy őt már nem szereti és lelkiismeret furdalást csinál a gyereknek.

Ez egy egészségtelen kapcsolat lesz, minden jóindulat ellenére.

Aki szeretethiányos Inkább vegyen kutyát vagy macskát és gondozza, szeresse, ápolja amennyire csak lehet.

Engem nem szerettek otthon, legalábbis apám biztosan nem, sőt kifejezetten irritálta a létem. Anyám meg inkább tettekben mutatta ki, gondoskodásban hogy szeret. Öleléssel, beszélgetéssel soha. 19 évesen szültem de már sokkal korábban is megtettem volna ha úgy alakult volna.

Én kifejezetten terápiaként éltem meg a gyerekem közelségét. Nem egyenesen vezet egyik a másikhoz, de mindenképp van összefüggés.

Van benne összefüggés...nekem anyukámmal sosem volt jó kapcsolatom,sokat bántott,megalázott, nem szeretett egyáltalán. Apa elhagyott minket, és anya mindig éreztette velem és a négy tesómmal, hogy a mi hibánk... suliban is sokat bántottak.

17 voltam, onnantól éreztem ezt, hogy már azonnal gyereket akarok.

20 voltam mikor terhes lettem,párom 17.

Mindenáron gyereket akartam, ki akartam szabadulni abból a légkörből ami otthon volt.

Szerencsére sikerült,10 éve vagyunk már együtt, most várjuk a harmadik babánkat aki kislány, és már most úgy vagyok vele,ő minden szeretetet, támogatást megkap majd amit én sosem! Félre ne értse senki a két fiam is megkapja ugyanezt, de valahogy úgy érzem a kislányommal majd kiválthatom az én lelki sérüléseimet.