Valószínű terhes lettem. Hogyan tovább? 17/L

Te már megtervezted, hogy miként tovább. Ha szeretitek egymást, és szeretnétek a babát, akkor hajrá! Te esetedben én sem vetetném el, pláne hatalmas segítség manapság ha a szülők is támogatnak. Meg hát ha most abortusz mellett döntenél, ki tudja hogy később összejön-e, ahogy előttem is írják.

Nem azt mondom, hogy egyszerű a helyzeted, mert biztos nem lesz az, hogy tanulj emellett, vagy épp még dolgozz is mint említetted, kitartás kell hozzá az biztos, de nem lehetetlen! :)

Elég fiatal vagy szerintem.

Ha már besikerült és mindenki támogat, minden megoldható akkor nincs kérdés.

Nem egy tavaszi séta babát nevelni és tanulni is.

Persze a szülök biztos kiveszik majd a részüket.

Nem tudom ebből leszűrni mennyire vagy még gyerek hiába komolynak tűnik az irás.

Egyet véss bele ha megtartod nem kiskutya amit mama meg papa majd etet meg itat meg turujgat.

Ezt nem gonoszságból irom.

Meg kivánom legyen áldott jó babád hasfájás és éjszakai kelés nélküli, könnyű fogzási időszakon átmenni és dackorszaktól mentesen lenni.

Tarsd meg neveld fel szeretetben csak ne úgy vedd a babát mint a filmekbe hogy édibédi jó illatú mindig mosolygós bűbájgombóc.

Persze édes kis bűbájgombócok de a gyereknevelés nehéz.

Sok sikert kivánok neked!

Kérdező, minden oké a leírásod szerint. Az abortusz meg gyilkosság, azt véletlen se válaszd.

Az előző egyébként bár jókat ír, azonban, meglátásom szerint, egy dolog kivételével: " és dackorszaktól mentesen lenni" - evvel nem értek egyet én mint gyermeknevelő szakember. Ugyanis a dackorszak átélése a kisgyermek saját érdeke, az ő érzelmi-értelmi fejlődésére nézve (pl ennek során tanul meg nem-et mondani, így későbbi ebbéli kiszolgáltatottságban nem lesz majd része a gyermeknek illetve leendő felnőttnek). Akin nem jelenik meg (idejében, vagy sehogy) a dackorszak, ott baj van! Az más kérdés, hogy a szülők számára az egyik komolyabb nehézség lehet a gyermekük dackorszakát átvészelni.

Minden adott ahhoz, hogy fiatal korod ellenere megtartsd a babat!

A soraid alapjan orulsz is neki :-)

En ugy gondolom, hogy nagyon nehez lehet egy eletet vegigelni azzal a tudattal, hogy elvetted a sajat gyermeked eletet. Egy kis lény, egy kis emberke, van mindene, ami nekunk, dobog a kis szive, miert erdemelne azt a sorsot?