Ki hogy tette túl magát a sok negatív terhességi teszt láttán?

Én sem teszteltem egy idő után és jobb is volt, nem ért akkora csalódás. Persze minden hónap csalódás, amikor nem sikerül, de aztán lehet tervezni a következőt. Tényleg minden hónap új remény.

A pozitív hozzáállásod nagyon sokat tud segíteni. Gondolataidat sosem szabad úgy megfogalmaznod, hogy mit nem szeretnél, mert akkor tudat alatt is azt vonzod be, hanem azt kell mondogatni, amit szeretnél. Amikor nekem sikerült, én is azt mondogattam - 4 év után -, hogy április végéig teherbe esem. Ezzel keltem, feküdtem és így is lett. (Ezt amúgy nem én találtam ki, van egy Titok című könyv, a barátnőmtől kaptam, ha valamiért rossz hangulatban vagyok, mindig előveszem és feltölt, hogy csak a jóra gondoljak.)

Szóval igen, 2016-ban baba lesz a pocakodban!!!!!

Semmi gond nincs azzal, ha valaki 16 évesen nemi életet él, csak mellé normálisan kéne védekezni. 17 évvel ezelőtt vesztettem el a szüzességemet, 16 évesen.. Szóval azért ez nem annyira újkeletű. Teljesen átlagos voltam, semmi kirívó nem volt ebben. Már akkor is akadt 1-2 14-15 éves ismerős, aki már nemi életet élt, de azt megelőzte egy 2-3 éves járás. Ebben sem látok semmi gondot.

Manapság lehet hallani, hogy 13 évesen áll neki a kislány 2 hét járás után..na az elég durva. Meg az is, ha valakinek már 16 évesen is csak szexkapcsolati vannak.

De azért ne állítsátok már be a 16 évest egy rbancnak, azért mert a barátjával lefekszik.

Abból a sztoriból csak a normális védekezés hiányzik..más baj nincs vele.

Mi több mint egy éve próbálkozunk. Az elején nem tesztelgettem, hőmérőztem és nem figyeltem semmilyen tünetre. Igaz most sem hőmérőzök. Viszont minden kis tünetet figyelek stb. Az utolsó negyed évben már szinte tényleg olyan voltam mint ahogy írod.(ha egyedül vagyok álmodozok, simizem a pocim és beszélek hozzá, pedig tudom hogy még nincs ott.)

Gimi óta vagyok a párommal, átéltünk másfél évet úgy hogy ő ķülföldön dolgozott és 2havonta jött haza egy hétvégére. Utána meg elment kamionozni, azóta is ez a munkája hetente van itthon hétvégen.

Így nagyon nehéz, soha nem gondoltam volna hogy 23éves létemre ennyiren kileszek már attól hogy nincs családunk.

Minden családtag várja már.

Van egy sogórnőm, van 2 gyereke már, nemrég született a 2., hát akkor nagyon ki voltam készülve, el se akartam hozzájuk menni, pedig mi lettünk a keresztszülei. Arról nem is beszélve hogy annyira p@raszt a sogornőm hogy a mi családunkat elmondja mindennek, pedig megkap mindent legyen tárgyi, anyagi, tanács vagy ha esetleg vigyázni kell vagy valami, mindìg a mi családunk segít , de hát ez van az ilyennek lehet, nekünk nem.

A nagyobbik tartja bennem a lelket már 7 éves, nagyon imádom és ő is engem. A picivel is jó kapcsolatom van ha meglát egyből jönne hozzám, csakhát az anyja nem hagyja.

Na de mindegy. Nem is ezt kérdezted. Nem lehet ezen túllépni.

9 évnyi sikertelenség után, most 14 hetes kismama vagyok :)

A negatív tesztek már olyan megszokottak voltak kb. 3 év után, hogy már csak úgy megszokásból lőttem őket. 8 sikertelen lombikom volt, akkor nagyon sokat tanultam saját magammal kapcsolatban. Megtanultam türelmesnek lenni, mert az csak úgy megy, megtanultam várni, és pozitívnak lenni.

Leginkább azt nem hittem el, amikor pozitív lett a tesztem ennyi idő után, mert már el sem tudtam képzelni szerintem milyen lehet az :) És a a teszt napról napra szépen erősödött, majd az orvos is közölte, igen, végre sikerült! :)

Nagyon boldog vagyok, sok türelmet, és ilyen boldogságot kívánok minden gyermekre vágyó társamnak, amilyen boldog most én vagyok!

"Soha ne add fel"