Pár napja pozitívat teszteltem, orvosnál még nem voltam. Hónapok óta tervezzük, hogy szeretnénk babát, de most h megláttam a tesztet totál elbizonytalanodtam, akarom-e én ezt?

A helyzet az, hogy elveszítettem a munkám,jelenleg nincsen jövedelmem 2 hónapja. Terhesen nem is akarok munkát vállalni, hazudozni, kibekkelni 3 hónapot stb stb. A párom abszoulút pozitívan áll a dolgokhoz, de én 27 éves létemre a megszakításom gondolkodom. Egyik pillanatban derűsen látom, hogy minden rendben lesz, a másik pillanatban pedig el akarom vetetni. A körülmények közepesek de így h én nem dolgozom rosszul érezném magam, h minden a férjem fizetne. Ezenkívül saját jövedelemből jobban is tudnék vásárolni ami nekem kell és nem tűnik a férjemnek feleslegesnek. Amikor elkezdtünk próbálkozni még volt munkahelyem, de mivel nem jött össze elsőre azt gondoltuk, hogy ez lehet h majd évekig tart...Mármint a próbálkozás. Szóval a "jobban meg kellett volna gondolni" és az "előre kellett volna gondolkodni" válaszoktól légyszi kíméljetek...Elég nagy slamasztikában érzem magam így is. Ez az érzés normális? Miért nem örülök felhőtlenül? Miért gondolkodom abortuszon és miért gondolom azt, hogy ez lenne az egyszerűbb út és nem kellene felelősséget vállalnom??? Kétségbe vagyok esve...