A párotok mennyire tartott a gyerekvállalástól? Miért és mennyit vártatok vele? Vélemény?

Párom 32, én 28 vagyok. Igazából már lassan időszerű lenne a téma, 5 éve vagyunk együtt. Együtt is élünk, habár csak 1,5 szobás a lakás, de nem albérlet, és hitelünk sincs. Ma láttuk az utcán az egyik ismerősünket, egy huszonéves lányt, gyerekkel. Erre a párom megszólalt, nem is érti ezek hogy vállalhattak be gyereket a semmire, albérletbe, mikor ő így se merné. Kicsit rosszul esett amit mondott, de nem reagáltam rá. Azt viszont tudom, ha véletlen becsúszna, megtartanánk. Ez már szóba került. Másrészről viszont ez a mondata is abban erősített meg, amit sejtettem is. Ha véletlen nem csúszik be, nekünk biztos nem lesz, ha rajta múlik. Úgy érzem, ez a félelem miatt van. Hogy képtelen lenne azt mondani, most akkor legyen gyerek. Mert tele van félelmekkel, mi lesz ekkor, mi lesz akkor, mi lesz, ha nem tud neki mindent megadni, amire szüksége van. Ez a gondolkodás egyrészt jó, viszont én 30 éves korom környékén szeretnék majd. Könyörögni viszont nem fogok érte, ha őt még mindig visszatartják majd a félelmei...