A párotok mennyire tartott a gyerekvállalástól? Miért és mennyit vártatok vele? Vélemény?

Szerintem kicsit ezt már túllihegi. Nekem úgy tűnik,hogy lehet,hogy nem csak az anyagiak miatt, lehet,hogy a lemondástól kicsit jobban fél.

Az első fiunk születésekor én 28 voltam, ő 30 és 3 éve házasok. Nálunk egyszerre történt a döntés,hogy jöhet. Volt ház, hitel semmi, munka. Pont jókor jött, nem bántuk meg. Sőt, ő nagyon szeret apa lenni. Megmondom őszintén a másodikat most talán kicsit ő jobban akarta.

Beszélgessetek róla,hogy biztos, csak az anyagiak miatt aggódik-e.

Szerintem is érdemes róla lassan beszélgetni, főleg, hogy Te 30 előtt szeretnél Anya lenni.

Én bevallom, már a megismerkedésünk után elmondtam a páromnak, hogy gyereket szeretnék és családot 30 előtt :D Akkor voltam én 25, ő 24. A 2. évfordulón megtartottuk a lagzit (még albérletben laktunk, viszonylag olcsón megoldottuk a lagzit is, vissza jött az ára plusszal).

3. évforduló után született az első gyerkőc, tervezetten, arra már saját, enyhén szólva felújítandó lakásban éltünk. Közben amit tudtunk, mindig megcsináltattunk a lakáson, így mára van 2 gyerek és egy szép lakás :) Lassan gondolkozunk is egy nagyobb lakáson.

6 éves lesz a fiam, 4 lesz a lányom.

Férjem anno azt mondta, nem szeretne idős apuka lenni, ha jól megvagyunk, miatta lehet hamar esküvő és gyerek ;)

Én 26 párom 30. Én előre megmondtam, nem akarok 40 évesen szülni, szinte fél év járás után meg is beszéltük, hogy baba x meg y dolgok elvégzése után jöhet. Fél év múlva fogtunk volna hozzá, de addig becsuszott.

Nézd a gyerekvallalasra nem lehet 100% ban felkeszulni. Maximum olyannak, aki tényleg 40 éves, már az égvilágon mindene megvan, mindent elért, csak cserébe ennek is vannak buktatói, mint ahogy egy korábban vállalt gyereknek is. Sajnos elég kevesen vagyunk, akik életkorban és anyagilag, szellemileg többé kevésbé fel vagyunk készülve. Ha ebből indulnank ki, talán senkinek nem lenne gyereke, mert kifogás mindig Lehet!

A férjemnek rossz személyes tapasztalatai voltak. 20 évesen lett apa, becsúszott terhesség. Az anyával egyértelműen nem volt egészséges a kapcsolatuk, ha nincs a gyerek, rövidesen szétmentek volna.

Ő felelősségtudatból megházasodott, együtt éltek. Inkább szenvedtek.

Mjandem 15 év kellett, mire felszívta magát és elvált. Utána ismerkedtünk meg.

Néhány év után szóba került a téma. Mondtam, hogy én szeretném legalább egyet, mivel nekem nincs. Megértem az ő álláspontját is, de ebben nincs középutas kompromisszum. Ha valóban ellene van a gyerekvállalásnak, akkor azt időben mondja meg és nincs harag, de ne is raboljuk egymás idejét.

Pár hét után mondta, hogy átgondolta és nem olyan rémes, legyen. Most már egy éves a közös gyerek, nagyon lelkes és örül neki.

Utólag kérdeztem, hogy volt-e benne kétség előtte. Mondta, hogy attól félt, hogy én is olyan szemellenzős ősanya leszek, mint az ex volt, aki ki se engedi a gyereket a kezéből és túlfélti. De szerencsére nem így alakult.

Szia!

a férjemnek volt 2 nagylánya (az első becsúszott volt nekik is, ezért lett házasság.... majd csak válással végződött) valamint volt egy aprócska kislánya, akinek az anyukáját szülés után elvesztette. pontosan tudta, hogy előbb vagy utóbb fel fogom hozni a baba témát (mert nekem nem volt sajátom, igaz imádom az 'ő' kislányát is) mondta, hogy mindig is próbálta magát trenírozni rá lelkileg. aztán miután eldöntöttük, hogy na most akkor legyen milliószor leültünk beszélgetni. megfogtam a kezét és megbeszéltük, hogy szeretjük egymást, szeretjük a picit, minden rendben lesz. ezerszer elmondtam, hogy nem fog újra megismétlődni semmi...stb. de így is végig aggódta mind a 9 hónapot.

szerintem neked is meg kéne fognod a párod kezét és leülni vele. sztem, ne haragudj, hogy ezt mondom, de nem jó jel az, hogy veszekedés van egy baba témából. bármi más komolyabb dolgot is így beszéltek meg?? mondd el neki, hogy neked így tökéletes minden (még ha lenne ezer meg ezer dolog amit meg kéne csinálni, akkor is. midig lenne munka, meg kifogás) és szeretnél vele egy babát.

elsőre úgysem fogja beadni a derekát (nekem sem nyílt meg elsőre. sokszor elment, hogy ő a kemény pasi, nincs neki semmi baja) de szerintem a türelem, a kedves beszéd, a beszélgetés egy idő után rózsát teremt.

ha pedig végképp nem adja be a derekát, akkor legalább tudod, hogy hányadán álltok.

remélem, hogy sikerül meggyőznöd :)