Kb.2 év múlva szeretnénk babát (de megszakításozunk, szóval lehet előbb is összejön), de én mégis félek. Nagyon alacsony a fájdalomküszöböm, már a nőgyógyászati vizsgálat vagy egy vérvétel is fájdalmas. Mi a teendő?

Kibìrod :) 25N

Azt hiszem pár éve én is kiírtam egy ilyen kérdést. Mikor majd nagyon akarsz babát akkor már nem fog érdekelni. Persze, félsz tőle, meg ki szereti a fájdalmat? De átértékelődik.

Ha már nagyon vágysz rá eltűnik a félelem is, egyébként meg nem egy folyamatosan tartó óriási fájdalom hanem fájások, görcsök, megszakításokkal, szóval simán kibírható, az utosó 10 perc tényleg elég fájdalmas pl. a gátmetszést úgy elérzéstelenítették nekem hogy semmit se éreztem belőle, szóval olvasgass sikertörténeteket és felbátorodsz, van akinek könnyű és rövid a szülése, lehet, hogy ez nálad is így lesz majd :) Plusz egy jó doki :)

Szia. Szerintem erre nem is igazán lehet felkészülni, mármint a szülésre. Persze az ember olvasgathat előtte történeteket ( én is csináltam, pedig tudom hogy nem a legokosabb dolog), meg minden, de amikor ott vagy, akkor sodródsz a dolgokkal, hiszen úgyse lehet már visszacsinálni semmit. :) Meg ez egy másfajta fájdalom, hiszen a "végeredmény" egy kis csoda. :) A császártól viszont nem elvenni akarom a kedved, de mivel kénytelen voltam megélni...hát sztem aki kifejezetten így kéri a szülést az orvosától, pedig egészségileg tudna komplikációmentesen hüvelyi úton szülni....hát az nem biztos hogy tudja mire vállalkozik. Ez hülyeség hogy akkor "megúszom" a fájdalmat (mert sokan így gondolják erről a beavatkozásról) , gondolj csak bele: több mint 10 centis vágás lesz a hasadon, átvágnak a bőrtől kezdve a szöveteken át az izomtól a méhfalig mindent. Igen, akkor nem érzed, de utána....nem elvenni akarom a kedved, de semmivel sem könnyebb és a felépülés is lassabb. Egyik se könnyebb a másiknál, sztem arra koncentrálj, hogy minél természetesebben tudd megélni mind a terhességet, mind a szülést, mert nem biztos hogy a számodra könnyebbnek tűnő út tényleg a könnyebb.És a végeredményért érdemes ám a legnagyobb fájdalmakat is kibírni, ezekre később nem fogsz emlékezni mert elfeledteti az öröm.

Én is féltem tőle, én úgy oldottam meg, hogy még a 39. héten sem voltam hajlandó rágondolni vagy beszélni róla. A terminuson befektettek, +3-ra indítottak, de még a terhespathológián fekve sem akartam a szülésre gondolni.