Szerintetek mit tegyek hogy alkalmas legyen apanak? Vagy az, csak en nem beszem eszre? Tobbi lent.

Szia! Ugyan a párom nem de apukám 100%ig tökénletesen megfelel a leírásodnak.

Soha nem mondta hogy szeret (azon kívül, amikor ketten álltunk a templomajtóba) és soha nem mondta hogy büszke rám (kivéve amikor belevágtunk az önálló életbe és ők meglátogattak). De ezek a momentumok életem legmeghatározóbb kövei. Ezen kívül mindig tudtam hogy szeret minket. Ugyan soha nem ölelgetett meg babusgatott (nyilván gyerekkorunkba esti puszi meg ilyenek) mégis annyi szép emlékem van vele hogy el sem lehet mondani. A tettei amik megmutatták mennyire fontos vagyok neki. Soha nem azt mondta hogy elmegyek eléd buli után mert féltelek. Úgy mondta hogy hívj ha vége a sarkon várlak...érzelemmentesen. De nyilvánvaló volt, hogy miért teszi.

Ne félj ha szeret téged és mindketten szeretnétek a babát imádni fogja a maga különös módján! Fog vele játszani és viszi majd sétálni de ne kényszerítsd ki hogy úgy szeresse ahogy te szeretnéd!

Én soha nem cserélnék apukát mert a világ legjobbját kaptam. Viszont férjet nem hozzá hasonlót választottam mert mint a párja nem bírnám vele ☺

Most pedig, hogy az unokájával vagyok várandós teljesen kinyílt nem ismerek rá!! Félretette a hidegséget és körbe imád minket! Jót tesz a 120 kilóméter és az öregedés 😉

Remélem segítettem!! Nagyon sok boldogságot!!

nekem is az apukámra illik a leírás.

Így saját tapasztalatból mondhatom: borzalmas apa volt. Anyám nevelt minket, apám nem tudta, hogyan játszon velünk, nem tudta hogy teremtsen velünk mélyebb kapcsolatot. Próbálkozott szegénykém, karácsonyra mindig rondábbnál rondább ruhákat vett nekünk - mert fogalma sem volt mit szeretünk, hiszen sosem kérdezte meg.

Nem focizott a bátyámmal, nem érdekelte mi van velünk a suliba. Csak dolgozott meg magányosan bütykölt egész nap a garázsban.

Mára külön él anyukámtól, viszont tartjuk vele a kapcsolatot, és nagyapaként kicsit magába szállt, valamennyit változott, próbál törődni az unokával, talán így próbálja pótolni amit elrontott.

De azt mondhatom, az ilyen típusú embert így fogadd el, mert sosem fog megváltozni. És számíthatsz rá, hogy mindent meg ad tárgyilag, amit kérsz, de nem magától, kérned kell majd (ezt úgy értem ha a gyerekeknek vagy neked kell valami). Viszont érzelmileg túl sok mindent ne várjatok. A bátyám nem is tudta ezt feldolgozni, 10 éven át súlyos depressziós volt (öngyilkossági kísérlettel) valószínű, ha az apja apaként állt volna mellette az életben, nem siklik így ki az élete.

Párom hasonló személyiség de szerintem jó apa lesz. Nem mutatja ki az érzéseit annyira viszont le tudja kötni a gyerekeket és játszik veluk.. Szeretik őt. (rokonsagaban vannak kis gyerekek). És nagyon türelmes és lelkiismeretes. Biztos vagyok benne hogy vannak a parodban olyan dolgok amik épp azt adják vissza hogy jó apa lenne nem? :))

Neked pedig meg kell érteni hogy a ferfiak általában véve közel sincsenek olyan beszédesek mint mi :) én gyakran felvettem de már megszoktam azóta. Rá kell hogy jöjjél hogy valójában ő csak máshogy fejezi ki az érzelmeit. Biztos van hogy boldog de te nem látod. Van hogy ideges de nem látod. Vannak pozitiv és negativ gondolatai attól Függetlenül hogy semmi sem látszik rajta. Nekem eltartott egy jó ideig de már ő az én szememben valójában nem is mindig ugyanolyan. Ha elfogadod akkor idővel ra tudsz jönni, hogy ő is mutat magából csak nem feltűnően. Ettől ő még lehet remek apuka, nyugi :))

:) jelen! Akárcsak magunkról olvastam volna.

Nálunk sikerült megnyílnia, kb. 2,5 év alatt, de ehhez az kellett, hogy minden körülmény között szeretetet, törődést, odafigyelést biztosítsak számára. Nagyon nehéz volt. Úgy gondolom, ez egyfajta "ősbizalommal"-mal van kapcsolatban, amit az édesanyjától nem kapott meg.

DE! Még mindig úgy éreztem, ahogyan Te. Azon tanakodtam, milyen édesapja lesz a gyermekünknek, ha nem tudja kimutatni az érzelmeit.

Egyszer leültem vele beszélgetni. Megkérdeztem tőle, hogy képes lesz -e örülni annak, ha pld. elindul a pici? Képes lesz -e megdicsérni, hiszen a gyermekek ebből élnek. Képes lesz -e mesét olvasni neki, meg még sorolhatnám.

Láttam rajta, hogy elgondolkodik, talán eszébe sem jutottak addig ilyen kérdések:)

Aztán rájöttem és elfogadtam, ha a Pici megfogan, azért fogan meg, mert őt választja édesapjának, engem meg édesanyjának. És biztos minden úgy van és lesz jól, ahogy annak lennie kell. Mikor ezt elfogadtam, abban a hónapban megfogant a gyermekünk:)

Remélem, tudtam segíteni. Gondolom, TE is tudod-érzed, hogy a szereteteddel képes vagy még formálni a barátodon. És ne aggódj, ez nem azt jelenti, hogy gyökeresen meg fog változni, csak nyitottabbá válik:)