Nem szeretnék tervezett gyerekeket. Sokkal szimpatikusabb nekem a nem tervezett gyermekvállalás. Ti mit gondoltok?
Van már egy lányom. Nem tervezett gyerek. 20 éves voltam, felelőtlenek voltunk, megszakítással szexeltünk, és az apjával hamar szétmentünk. Első blikkre nem egy sikertörténet. Mégis a lehető legjobb dolog, ami történt velem. Tudatosan sosem terveztem volna így az életem, sosem mertem volna felvállalni a döntést, hogy na én most gyereket akarok, mert manapság elég sok feltétele van annak, hogy valaki társadalmilag elfogadottan családot alapítson, és én semmit nem tudtam volna felmutatni akkoriban. Velem egyszerűen csak megtörtént, mint egy kis csoda, mint egy áldás, és nem mint egy vállalt projekt. Egyetlen észérv sem szólt mellette. Ha akkoriban lett volna gyéká, és kiírtam volna, hogy te jó ég, mihez kezdjek most, csupa oltást és alázást kaptam volna, többen pedig az abortuszt emlegették volna. Ehhez képest tök szép évek vannak mögöttünk. A lányom fantasztikus gyerek, és én nagyon jól érzem magam anyaként.
Szeretnék még gyerekeket. Viszont továbbra sem szeretnék erről dönteni. Olyan lehangolónak találom, hogy azt mondjam, oké, jöhet a következő bébi, és innentől a pozitív teszt is valami várható és kiszámítható lépcsője a tervnek... A lányommal egy sokkoló örömbomba volt a teszt, egy óriási kaland volt az egész anyaság (és még ma is az). Egy tervezett gyereknél úgy érzem, ez sokkal nehezebb lenne minden, mert a nehézségekre az villanna fel a fejemben: te akartad, hát nesze! A lányommal inkább hősnek éreztem magam a nehézségek során, nem a saját döntéseim áldozatának. Tervezett gyereknél viszont az lenne a belső elvárásom magam felé, hogy soha ne sokalljak be egy picit sem, és mindent tökéletesen csináljak, hisz én így döntöttem, vállalnom kell a felelősséget, nem hibázhatok, ráadásul tudnom kellett, hogy mivel jár egy gyerek. A becsúszott lányomnál nem gondoltam rosszat magamról, amikor olykor képességeimet meghaladónak éreztem a feladataimat, mert már önmagában teljesítményként értékeltem azt, hogy egyáltalán végigcsinálom a gyerekes mindennapokat annak ellenére, hogy én erre tulajdonképpen egyáltalán nem készültem fel. Közben meg valójában nem is lehet felkészülni, akár tervezi az ember, akár nem.
Folyton úgy érzem, egy tervezett gyereknek talán nem is tudnék úgy örülni, mint egy nem tervezettnek. Az elmúlt években sokszor szexeltem már megszakítással a párkapcsolataimban, noha sosem éreztem kifejezetten alkalmasnak sem az időt, sem a férfit egy újabb gyerekvállalásra. És nem is tudom, hogy lesz-e valaha olyan pillanatom és olyan társam, amikor és akivel teljes nyugalommal és bizonyossággal gyermeket merek vállalni. A belső, független hangom azt mondja, hogy bármelyik szerelemben és bármelyik pillanatban is foganjon a gyermekem, az mindenképp fantasztikus dolog, és szép élete lenne. Ha viszont meghallom a külvilágból érkező hangokat is, úgy érzem, soha senkivel nem kellene gyermeket vállalnom, mert az mindenképp felelőtlenség a mai világban, annyi ponton elbukhatok, és akkor majd szégyenkeznem kell, hogy hogy mertem még szülni, ráadásul tudatosan...
Szerintem hülyeség elítélni a becsúszott babákat vállalókat. Én az igazi felelőtlenségnek pont a tudatos gyerekvállalást érzem, ezért irtózom is tőle. Aki nem megfelelő védekezéssel szexel, az szimplán csak hülye. Aki tudatosan vállalja, hogy gyereket hoz a világra, miközben sosem lehet biztos benne, hogy boldog életet tud neki biztosítani, na az felelőtlenség. Vagyis minden gyermekvállalás az valahol, hisz sosem lehetünk biztosak a dolgunkban... Ha én tervezetten szültem volna meg a lányomat, most talán azt érezném, jó nagy hülye voltam, hogy egy ilyen apának, ilyen élethelyzetben direkt gyereket vállaltam. De így, hogy nem terveztem, iszonyú szerencsésnek érzem magam, hogy megszületett. Főleg hogy az alaphelyzethez és az abból fakadó prognózisokhoz képest fantasztikusan alakult minden.
Ti mit gondoltok? Van más is, aki viszolyog a tervezett gyermekvállalástól?
válasza:Hát ezt nem olvasom el, bocsi.
De szerintem butaság a kérdésbeli felvetésed. Ugyanis, aki nem tervezi, hogy gyereket vállal, az nem feltétlenül figyel oda, hogy mit művel a szervezetével (persze vannak kivételek). Míg akik tudatosan vállalnak gyereket, azok igyekeznek minden apróságra odafigyelni, hogy se a gyereknek ne ártsanak, se maguknak ne keserítsék meg a terhességet.
válasza: válasza: válasza:"Szerintem hülyeség elítélni a becsúszott babákat vállalókat. Én az igazi felelőtlenségnek pont a tudatos gyerekvállalást érzem"
Hm? Hogy is van ez? Téged ne ítéljen el senki, mert becsúszott a baba, de a tudatos gyermekvállalás felelőtlenség?
Először megpróbáltam értelmezni, amit írtál, hogy megértsem a gondolatmeneted, és igen, akadt benne pár gondolat, ami érthető.
De nekem furcsa, hogy ennyire a tudatos babavállalás ellen vagy.
Én mondjuk - magamból kiindulva - annak nem vagyok híve, hogy egy olyan embernek szüljek, aki elhagy és nem becsül meg.
Mindegy, értelek amúgy. Jobb is, ha így érzel, mert így legalább megtaláltad a magyarázataiddal a belső nyugalmadat. Ez teljesen oké.
Én a két vállalt gyermekemmel és férjemmel is nagyon jól érzem magam. Az én világom más mint a tiéd, de szerencsére ez is tökéletes nekünk.
válasza:"Én az igazi felelőtlenségnek pont a tudatos gyerekvállalást érzem"
"Aki tudatosan vállalja, hogy gyereket hoz a világra, miközben sosem lehet biztos benne, hogy boldog életet tud neki biztosítani, na az felelőtlenség."
Ezt most komolyan is gondoltad??? Ekkora hülyeséget nem sokszor olvas az ember, még itt a GYK-n sem.
Te tudtad, hogy boldog életet biztosítasz majd 21 évesen, mikor megszülöd a véletlen babádat? Tudtad, hogy lesz-e később munkahelyed? Tudtad, hogy mindent meg tudsz-e adni neki? Hát szerintem nagyon nem. Ha valaki tudatosan vállal gyereket, az legalább mérlegel mindent, a jó és a rosszat is, meg valószínű, hogy egy boldog kapcsolatba vállalják fel a csöppséget.
Neked jó volt, hogy egyedül kellett nevelned? Amikor beadtad esetleg bölcsibe, mert meg kellett keresned a pelenkára valót? Akkor boldog volt a gyereked?
Nézzük a másik oldalt: ha valaki tervezi a babát, és valamilyen oknál fogva mégis különmennek az apával, akkor már tuti hogy szar lesz a további élete a gyereknem? Nem. Ha tuti biztos az állás és úgy vállalják a gyereket, akkor nem üthet be semmi, hogy elbocsájtják vagy megszűnik a munkahelye? Nem. BÁRMI megtörténhet BÁRKIVEL
És nem azért, teljesen abortusz ellenes vagyok, de akinek becsúszik, az is dönthet úgy hogy nem tartja meg, akkor Ő is TUDATOSAN vállalja a terhességet, a nehézségeket és mindent.
Felelőtlen az, aki nem akar gyereket és nem védekezik.
Nem felelőtlen az, aki akar gyereket és nem védekezik, ill. védekezik és becsúszik.
Felelősséggel a döntéseink iránt tartozunk.
Te is döntöttél, és megtartottad 20 évesen a gyerekedet, és gondolom te sem vagy jövőbelátó. Nem tudhattad mi lesz.
Csak, hogy megértsd a kiakadásomat, Én is úgy várok éppen babát, hogy védekeztünk, gyógyszerrel, mégis összejött. Ha jönni akar úgyis jön, ha tervezi az ember, ha nem. De ha tervezi valaki, akkor már rossz ember?
Nem hiszem. Sokan tervezik mégsem történik meg velük a csoda, Mi szerencsések vagyunk. De inkább ezt a kérdést ne tetted volna fel.
28/L
6+6 hkm
válasza:Huhh, szerintem benned több gondolat jelent meg így hogy nem tervezted, mint bennem, amikor gyereket vállaltunk direkt! :D De bevallom örülök is neki, hogy nem agyaltam ennyire szét az agyam! Megpróbáltam felkészíteni magam, megpróbáltam jó feltételeket teremteni, de nem robbant fel a fejem a sok, felesleges gondolattól.
Őszinte leszek: szépnek tartom, ha valaki nem tervezi a gyereket, de mégis megtartja és felneveli, annak ellenére, hogy rosszak a körülmények, rossz a párkapcsolat és amúgy sem ideális semmi.
De soha nem ítélnék el senkit azért sem, ha megtervezi a gyermekvállalást, és megpróbál előtte értelmes feltételeket teremteni. Nem is értem ebben mi a rossz.
Amúgy a nem tervezett és a tervezett gyerek is ugyanabba a világba csöppen, úgyhogy a szülőkön múlik leginkább miként és hogyan indítják el az életben, és soha senki nem fogja megkérdezni senki tőlük, hogy te figyelj, téged terveztek a szüleid vagy sem? Lényegtelen. Az a lényeg mit adsz nekik lelkileg. Erre pedig egy tervező és nem tervező szülő ugyanúgy képes vagy nem képes. Ezer dolog függvénye ez.
Amúgy nem ítéllek el, max. csak nem értelek teljesen...
"Ugyanis, aki nem tervezi, hogy gyereket vállal, az nem feltétlenül figyel oda, hogy mit művel a szervezetével (persze vannak kivételek). Míg akik tudatosan vállalnak gyereket, azok igyekeznek minden apróságra odafigyelni, hogy se a gyereknek ne ártsanak, se maguknak ne keserítsék meg a terhességet."
Akik nem tervezik a gyermeküket, és nem vetetik el, hanem szeretnék megszülni, azért azok is odafigyelnek, de én személy szerint más perspektívából szemléltem a dolgokat, mintha előre tervezett és tudatos döntés lett volna. Kevésbé stresszesen, könnyedebben vettem azt az időszakot, és szerintem ez jó. Persze mindenki másképp éli meg ezt a helyzetet, de nem is szándékozom általánosítani ebben a kérdésben. Csak az én élményeimet tudom leírni.
"Ha szeretnél gyereket, az már tervezés nem? Szeretnél nem tervezett gyereket... :D"
Igen, ez elég hülye helyzet :) Azt hiszem valahogy úgy képzelem el, ahogy a lányom is fogant. Hogy csak szimplán hülyén védekezünk, de nem szándékunk gyereket csinálni.
"Hm? Hogy is van ez? Téged ne ítéljen el senki, mert becsúszott a baba, de a tudatos gyermekvállalás felelőtlenség?"
Gyereket szülni így is úgy is felelőtlenség szerintem. A tényt csak súlyosbítja, ha direkt csinálja az ember. De én ezért nem ítélek el senkit, ne érts félre, nem másokra vonatkoztatom ezt a véleményemet, ez a kérdés nem más anyukákról szól, hanem rólam. Tolerálom a más véleményeket és örülök hogy, más életutak is működnek.
A kiakadós válaszolónak: "De ha tervezi valaki, akkor már rossz ember? "
Nem, szó sincs róla. Én csak annyit írtam, hogy nekem ez nem működne annyira, és saját magam részéről felelőtlenségnek érzem a tudatos gyerekvállalást, illetve ahogy fentebb írtam, mindenféle gyerekvállalást, amit a tudatosság csak súlyosbít. Ettől függetlenül valóban szerencsések vagyunk, és hálás vagyok a sorsnak ezért. És nem, nem voltam jövőbe látó, és egy percig sem állítottam, hogy én felelős lettem volna abban a helyzetben. Amit állítottam, azt lásd fentebb.
Nem mondtam, hogy tuti boldogtalanok azok a gyerekek, aki ideális közegbe születtek, de menet közben romlottak el a dolgok. Csak azt érzem, hogy én, anyaként nehezebben állnám meg a helyem egy ilyen helyzetben, ha tudatos vállalás lett volna a gyermekem. Nekem könnyebb így. Ennyi. Nem kell hogy mindenki más is így érezzen.
6-os válasza oké. Neki csak annyit írok, mint fentebb: nem gondolom rossznak a tervezetten gyermeket vállalókat sem.
válasza:Milyen fura gondolat menet:)
Az elejen meg talan van igazsag, de az hogy aki tudatosan tervezi a babat felelotlen lenne?? Ekkora butasagot..
Soha nincs tokeletes idopont a gyerekvallalasra es soha nem tudod 100%ig biztosra, hogy mindent meg tudsz adni neki! Ami a lenyeg szerintem ha azt tudod, hogy a szeretettet es az oltalmazast biztositani tudod neki meg elsz akkor az mar eleg es abszolut felelosegteljes! Mert ugye barhogy alakulhat az emebet elete ( egyszer lent, egyszer fent ) de a kotelek eros es tamogatod ot es ovod akkor tokeletes lesz a gyermek elete:)
Legalabbis igy gondolom en!:)
válasza:Valamiért kórosan félsz a döntéshozástól és az azzal járó felelősség vállalásától. A becsúszott gyerek adott egy hamis illúziót, hogy nincs ott az a felelősség.
Közben a rágörcsölés vagy a hiánya szintén egyszerű döntés kérdése.
Tervezetten estem teherbe, de eldöntöttem, hogy nem fogom szétstresszelni magam társadalmi elvárásokon és egyéb ilyeneken. Sikerült.
Valahogy ezen a görcsös kifelé megfelelni akaráson dolgozz kicsit, mert itt van valami nagyon elcsúszva a fejedben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!