Van mas is aki nem esik teherbe, vagy tenyleg csak en maradtam mar? Mit tehernek, hogy elviseljem?

Szia.mintha csak magamat olvasnam a kerdesedben.tisuta szivembol egyrt erzek veled.en is evek ota vatok a csodara.vitaminok mutetek.es meg mindig semi.korulottem is szulnek sorba a csaladtagok ismerosok.meg abortuszokat is vegig lattam majdle szakadt a szivem gondolhatod.de nekem valamiert nemjon.ma sirogorcs jott ram szo szerint nem hiszti sirogorcs! Mar nembirom.foleg panikbeteg is vagyok.en is ittam az inofolicot meg is jott ketszer haromszor kb viszont a majusi honap kimaradt 15 napja kesik de negativ a tesztem.sot.muthet nogyogyasz latott fekete kis kor alakott es kisse megvastagodott mehnyhartyat.kezdtem orulni .izgultam alig vartam h ma legyen ismet ultrahang.hat olyat koppantam hogy azt hitem itt a vilagvege .meg vekonyab lett a mehnyhartyam.szoval se baba se mensi se teszt csak alok es bamulok hogy most mivan!? Ma en is meghalni szeretem volna csak ugy eltuni egy szempilantas alatt :-(

Inszemet ajanlott fel az orvosom.kb egy honapja.de meg aztsem tudjuk elkezdeni a mensi keses miatt.meg szivem melyen nem is szetetnem ezt a precadurat hurcibalast.mar kivagyok kesz vege en mar letettem rola.enyi.ha akar engem a baba jon tudja hogy jo helyre kerulne az eletem adnam dobnam el barmikor erte.a jo isten lanyok tudja majd hogy mikor kuldje le hozank a babainkat.szoval bar milyen szivfajdalomal is jar a varakozas nincs mit teni ez van turelem es kitartas egyben.kivanom neked szivembol hogy a szuzmaria aldjon meg teged egy gyonyoru kisbabaval eroben egessegben legyegyen meg az oromod.

Melesleg ha vkit erdekel.csak h tudjatok en roma no vok!

Nem szegyelem. Es ne sorj !!

Szia.

A hitnek ha semmi köze a gyerekhez, akkor ne keverd bele!

Ha van köze, akkor nézz magadba, lehet, hogy nem véletlenül nem kapsz! Ha ezt az írást az Isten szemszögéből nézed, akkor érdemelsz gyereket??

A hit igenis fontos dolog, nem arról szól, hogy minden rózsaszín, a megpróbáltatásokról szól és arról, ha nem látod a fényt az alagút végén, akkor is hinni kell. Ha a körülmények mást mutatnak akkor is hinni kell.

Egyébként én sem tudom, hogy milyen lehet így várni, biztosan nagyon rossz, de ha feladod és már mindenkiben, mindenben csak a hibát látod, akkor ne is csodálkozz semmin!

3 év még semmi, ez még kibírható, de ne görcsölj rá ennyire, mert semmi értelme sincs!

Ha más szempontból nézem: arra már gondoltatok, hogy nem vagytok összeillőek genetikailag? A természet mindig okosabb, valami oka biztos van, hogy nincs baba. Nem véletlen, hogy egy nő nem esik teherbe!

Kedves Kérdező,

én hiszek benne, hogy a világon minden okkal történik. Lehet, hogy meg kell tanulnod elengedni valamit, ahhoz hogy megkapd. Amíg nem tudod elfogadni és feldolgozni mások boldogságát/babavárását/babáját addig csak magad mérgezed, és hidd el, nem lesz jobb semmivel sem. Tudom, mert én is átéltem és tapasztalatból beszélek. Beleszületett a családunkba egy pici baba, akire eleinte ránézni is alig bírtam a keserűségtől. Szégyelltem magam, de ez volt. Aztán rájöttem, hogy el kell fogadnom, mert megmérgezek mindent és mindenkit körülöttem. Ott jött a fordulópont. Pozitívan kezdtem gondolkozni, elfogadtam és megszerettem a pici babát. És hidd el, utána lelkileg is jobban lettem. Próbáld meg ne ostorozni magad, ne keseregni, elfogadni a helyzetet, és pozitívan gondolkodni. Menjetek orvoshoz, és hidd el, Nektek is sikerülni fog, nem csak másoknak!!!!

Mert csodák igenis léteznek!!!

6-os voltam

Szia Kedves Kérdező!

Öt és fél éve várunk a babára és még mindig sehol semmi. A vizsgálatok alapján mindkettőnk makkegészséges, a hormoneredményeim tankönyvbe illők. Petevezetékeim átjárhatók. Két inszeminációnk volt, sikertelenül. Jövő héten újra próbálkozunk egy másik klinikán. Amúgy mi is külföldön élünk. A történet a kismamáról aki 16 évet várt valóban megható és talán reményt is adhat, bár a gondom csak az, hogy most vagyok 39 éves, szóval igazából már inkább azon gondolkodom, hogy meddig próbálkozzunk még, hogy még felnevelni is legyen esélyünk azt a gyereket. Az utolsó hozzászólóval is egyet kell, hogy értsek hogy minden okkal történik. Lehet, hogy sz*r szülő lennék, és ezért nem jön a bébi...:-( Neked mindenesetre kitartást kívánok.

Á.

Én is leírom a történetemet, mert talán tanulságos lehet. Mi is külföldön élünk, nekem már van egy kisfiam, itt a másodlagos meddőséget nem támogatja a tb, így hazamentem a vizsgálatokra. Nagyon régóta ugyan az a nőgyógyászom, aki endokrinológus is egyben, minden eredményemre mindig azt mondta, hogy szuper, várjunk csak, 2 éve várunk... Ősszel 1 hónapot otthon voltunk és nem jutott csak egy vérvételig, mert ez kevés idő bármi máshoz...

Megelégeltem és összeszedtem, hogy milyen vizsgálatok nagyon fontosak, hogy tisztább képet kapjak és mindent telefonon leszerveztem. A mens mentisbe mentem én is, viszont az első konzultációra már minden leletemet vittem magammal, így rögtön diagnózist kaptam. 1 hét alatt túl voltunk a párom spermavizsgálatán, hormon vérvételen ciklus 4-dik napján, direkt így időzítettük a hazamenetelt, 5 pontos cukorterhelésen, has- nyak- mellultrahangon, nőgyógyászati ultrahangon és még a hsg átjárhatóságin is. Inzulinrezisztenciám van, pco-m, magas a prolactin és a tesztoszteron, hashimoto szindróma- pajzsmirigy alultermelődéssel és a d-vitamin szintem is nagyon alacsony. Kaptam gyógyszereket, beállították a helyes diétát és most durván életmódot váltottunk. Végre újra reménykedhetek minden hónapban és tudom hogy sikerülni fog! Én abban hiszek, hogy ha egy év védekezés nélkül nem jön össze a baba, akkor sajnos igen is baj van, a kérdés csak az, hogy megtaláljuk-e vagy hiszünk a sok orvosnak, hogy nincs.

A dolog pikantériája, hogy az összes leletemmel visszamentem a régi dokimhoz is, aki hangsúlyozom nagyon jó orvosnak számít a szakmában, de nem mondtam el, hogy már van egy diagnózisom, szerinte minden eredményem tökéletes!!! nem tudja miért nem jön a baba és várjak még egy kicsit türelemmel!!!

Mindent le lehet szervezni előre telefonon és minden belefér 1 hétbe. Én mindent maszekon csináltattam meg, de tudtam hogy nincs más választásom, ha végre a végére akarok járni rendesen.

Ne add fel, hamarosan Te is babás leszel és én is! :)

Szia!

Átérzem a helyzeted, tudom, mi megy végbe benned.

Volt egy korai vetélésem 2008-ban.

6 év múlva, tavaly novemberben megfogant spontán a kislányom, aki a terhesség 24. hetében egy fertőzés miatt itt hagyott minket.

Ez az utolsó terhesség akkor jött, amikor teljesen feladtam, és elfogadtam azt, h nekem sosem lehet gyerekem.

És lehet, hogy tényleg nem lesz. 2 terhesség, 1 szülés, 2 angyalka.

Nyugi nem vagy egyedül (mondjuk ez engem rohadtul nem vigasztal... :D)

Mi már 9 éve vagyunk együtt a párommal és kb. 3 éve döntöttük el, hogy végre jöhet a picur. Fogamzasgátló elhagy, próbálkozás és persze rögtön beüt a baj, párom apukája tartósan beteg lesz (nem részletezném, durva volt, mentális problémái voltak), nem mertünk mellé babát bevállalni.

Most par hónapja jött el újra az az idő, hogy belevághattunk a babaprojektbe. Még csak 3 hónapja próbálkozunk, de kikészít már ez is, hogy nem jön össze, nem vagyunk már fiatalok (én 33). Holnapra varható a nemvárt éspersze tudom hogy jönni fog mert szurkál odalent minden és különben is ugyanúgyzajlik minden mint amikor megjött de én persze hülye titkon reménykedem, hogy hátha most mégis... de persze tudom hogy nem :) Mondtam a páromnak, hogy ezt az évet még meghagyom magunknak, de ha idén nem jön össze akkor jövőre irany a doki, tudni akarom egyáltálan lehet e nekünk babánk vagy sem.

A lényeg hogy nem szabad rágörcsölni erre az egészre. Éld az életed, keress új hobbikat, legyen haziállatod... stb, ne menjen el úgy pár éved hogy magadba roskadva csak vársz és varsz, attól nem lesz jobb. Én tegnap kicsit magam alatt voltam, nyílalt rendesen a hasam alja és sajnáltam magam, majd fogtam magam és kimentem a kertbe kapálni, hogy ha mar gyerekem nem lesz akkor legalább a zöldségek legyenek szépek... rögtön jobban éreztem magam, és a fájdalom is elmúlt, szóval újabb reménykedés hogy hátha mégse jön meg :D

Én úgy vagyok vele hogy minden hónap egy újabb esély, a szex meg amúgy is jó miértne csináljuk, szóval bajunk nem lehet belőle, aztán ha a sors úgy dönt akkor lesz baba. Persze ha idén nem dönt úgy akkor nálam irany a doki. Mondjuk mi a parommal mar arról is beszélgettünk mi lesz ha nem lehet gyerekünk, ő még az örökbefogadásban is benne lenne, de az sajna ebben az országban nem egyszerű :/ Na mindegy, meglátjuk mi lesz, fel a fejjel és sok sikert. Soha ne add fel, minden nap egy új kezdet :)

19es vagyok, mégvalami.. egy példa az élet igazságtalanságára: a baratnőm aki 3 éve kijelentette nekem, hogyha tehetné visszafordítaná az időt és nem szülné meg a gyerekét, most a 6 hónapos kapcsolatában újra teherbe esett, méghozzá 3as ikrekkel, úgy hogy már 38 éves és dohányzik :)

Én mar arra is gondoltam hogy az élet így akar mindenkit próbára tenni: aki nem akar annak ad hadd szenvedjen, aki meg akar annak nem, hogy az meg azért... lehet az lenne a megoldas tényleg ha az ember lekapcsolhatná az agyát, hogy egy masodpercre se jusson eszébe hogy gyereket akar :)

Mondjuk nekem a legrosszabb pár éve az volt, amikor azt álmodtam hogy kislányunk született. Olyan hihetetlen volt, kis szőke rövid hajú édes kiscsaj és büszkélkedtem vele mindenkinek hogy milyen okos gyerekem van. Hitetlenkedtem álmomban hogy csak összejött nekünk is egy baba. Olyan boldog voltam. Aztán felébredtem és bőgtem egy kicsit hogy csak álom volt. Nagyon fájt. Azért bízom benne hogy 1x lesz egy szöszi kiscsajunk, de nem nagy rá az esély, mindketten barnák vagyunk :D Viccet félretéve, pozitívan kell gondolkodni és hiszek benne hogy akkor eljön amit szeretnénk. Ha stresszel az ember azzal árt a szervezetének és mégnehezebb lesz teherbe esni és mégtöbb stressz.. egy ördögi kör.