Van mas is aki nem esik teherbe, vagy tenyleg csak en maradtam mar? Mit tehernek, hogy elviseljem?

Milyen vizsgálataid voltak eddig neked és a párodnak?

Fogorvoshoz se ártana elmenni.

Kesergés helyett pedig irány egy meddőségi központ.

Ha külföldön éltek az tényleg más, a barátnőmnek tegnap volt a lombik beültetése az USA-ban, nagyon húzós...

Nekünk 2 év alatt sikerült, és a környezetemben kapásból tudok 10 párt akiknek vagy lombikkal (jobb esetben inszemmel) lett babájuk, vagy most is küzdenek.

Nekünk sem volt semmi bajunk, pedig már minden kivizsgáláson, köztük még hsg-n is túl voltam. Majd két év alatt sikerült csak a kisfiunk, szóval nagy lutri az egész...Tudom mit érzel.

Nekünk az első inofolic-os hónapban sikerült. Ha gondolod próbáld ki, neten szerintem elérhető számodra is, vagy kérj meg valakit hogy Mo-ról postázza el neked.

Próbáld meg nem feladni a reményt!!!

Bár tudom, hogy milyen nehéz, mert ugyanezek a kérdések gyötörtek engem is. Több éve próbálkoztunk, körülöttünk mindenkinek összejött a baba, csak nekünk nem. Például közeli rokonoknál 1 hónapos kapcsolatban jött össze a baba, persze véletlen. Én sem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Csak pityeregtem és keseregtem. Aztán kaptam egy fejmosást a nővéremtől, és utána elkezdtük a vizsgálatokat. Kiderült, hogy hormonális problémáim vannak, nincs egyáltalán peteérésem, petevezeték átjárhatósági műtétem volt, ahol mindkét oldal el volt záródva. Az orvos lombikot javasolt. Amikor belenyugodtunk, hogy nekünk már nem lehet természetes úton, és elkezdtük a lombikra felkészítő vizsgálatokat, kiderült, hogy nincs rá szükség, spontán összejött. Már 6 hetes terhes voltam, amire rájöttem, mert az esélytelenek nyugalmával vártam, hogy megjöjjön, és mehessek a hormonos vérvételre. Mindez majdnem 4 év próbálkozás után.

Tudom, hogy nehéz, de próbáld meg elterelni a gondolataid, mert ha rágörcsölsz, nem segít, és az sem, ha őrlöd magad, hogy másoknak sikerül, Nektek nem.

Szerintem vizsgáltassátok ki magatokat, hogy tudjátok, hogy mi a helyzet. 1-2 vérvétel, uh, spermavizsgálat nem kerül olyan sokba, még ha ki is kell fizetni. Ha tisztábban láttok, könnyebb lesz feldolgozni is. (Én a műtét után felajánlottam a páromnak, hogy szakítsunk, mert nem biztos, hogy tőlem valaha lesz gyereke. )

Lehet, hogy elég lenne valami gyógyszer, vagy mondjuk egy inszemináció, ami azért nem olyan költséges, mint a lombik. A lombik egyébként itthon is elég húzós, igaz, hogy az állam támogatja, de csak magát a beültetést. Mellette a megelőző vizsgálatok, gyógyszerek stb. itthon is sokba kerülnek.

Szóval fel a fejjel, csak pozitívan!