Ti hogy látjátok ezt? Mi lenne a helyes döntés, vagy megoldás, vagy min kellene változtatnom magamba?

Előző házasságomból két fiam van. Nagyok már, 14,16 évesek. Válás után két évvel ismertem meg jelenlegi férjemet, akivel közös babát terveztünk. Én akkor 32 évesen úgy gondoltam, hogy mi sem természetesebb, és az újbóli anyaszerepbe is bele tudtam élni magam. Próbálkozásaink azonban sikertelenek lettek. 5 éve a 12. héten elment a baba, majd azt követően 1.5 év után újra terhes lettem, de sajnos az a babó se érte meg a 13. hetet. Az események után 1 évvel méhnyakrákot állapítottak meg, és műtöttek. Addigra én már ugye a 35. évemet betöltöttem. Most vagyok 37, és őszinte leszek, már nem tudom hogy akarok-e babát. Persze ezt az utóbbi 8 hónap sikertelen próbálkozása, és minden hónapban elszenvedett csalódása után gondolom. Már nem érzem magam elég fiatalnak hozzá, már máshogy látom a dolgokat mint 5 évvel ezelőtt. Úgy érzem sok volt nekem ennyi megpróbáltatás. Férjemnek viszont nincs még gyereke, és nagyon szeretne.

Úgy érzem, nem vagyok képes megadni neki azt amire vágyik, pedig nagyon szeretem.

Ebből a helyzetből hogy lehet úgy kijönni, hogy megmaradjon a házasságom? Persze ez lehet, hogy csak az én parám, hogy ha nem lesz baba akkor vége lesz, de nem tudnám magamhoz láncolni, hiszen most olyan fontos neki egy gyerek, mint annak idején nekem volt. Ti mit tennétek ilyen helyzetben?