Ti is éreztek úgy néha, hogy szeretnétek kisbabát, de féltek? Esetleg féltetek, de mikor meglett a pici akkor nagyon örültetek?

Természetes hogy félsz mindenki fél, ez olyan változás ami megváltoztatja az életed és örökre szól... Mikor megszületik már csak az öröm van :)

Nagyon szerettünk volna babát. Úgy éreztem, már itt az ideje. Aztán majdnem elsőre sikerült és persze, féltem picit. Néha még most is előjön, de már 9 hónapos :) Természetes, ha kicsit félsz.

Persze... Én még akkor is bizonytalan voltam, amikor a kezemben volt a baba, nagyon féltem, hogy jó édesanya tudok-e lenni, a mai napig minden reggel azzal ébredek, hogy a lehető legtöbbet tegyem azért, hogy neki minden jó legyen. Szerintem lehet motivációvá alakítani ezt a szorongást. :) Ha a második tervezésére gondolok, akkor is tartok egy picit attól, hogy milyen lesz, de azt hiszem, ez normális.

Én sosem féltem töle komolyan készültem rá jóval elötte és minden vágyam ez votl. Aztán az 5 év sikertelenség után meg végképp nem volt bennem félelem.