Szerintetek jól teszem?

37 éves vagyok, 2 gyermekem (15 és 9 évesek) van a házasságomból, ami megszűnt még a kisebbik születésekor.

Mostani párommal jól meg vagyunk, 2 éve együtt is élünk - a kezdeti nehézségeket leküzdöttük sikerrel.

Eredetileg úgy volt megbeszélve, hogy nem lesz közös gyermek, egyrészt, mert a lakáskölcsön mellett nem mertük volna bevállalni (rengeteget fizettünk, de ez az ára a saját életnek), másrészt nálam rizikós, ha fiút várok, voltak nem kis problémáim előző terhességek során (konkrétan első baba fiú lett volna, 32 hetesen a pocakomban meghalt, és meg kellett szülnöm, eltemetni stb., másrészt a kisebbik gyerkőc szintén fiú, vele 37 hetesen császároztak meeg sürgősségileg, és a császárnál kiderült, hogy az utolsó pillanatban volt a műtét - lányommal semmi gond nem volt, minden rendben zajlott, ezért gondolom, hogy csak a fiúkkal volt probléma). Most több mint 30 ezerrel csökkent a fizetnivaló, emeltek a béremen, párom is jobban keres - és egy ideje eluralkodott rajtam, hogy annyira jó lenne egy pici baba. A környezetemben sok gyermek született az utóbbi időben - és akár őket látva, akár csak filmben vagy képeken ha bébit látok, annyira erős vágyakozást érzek, hogy azt elmondani nem tudom (már örökbefogadásról is nézegettem oldalakat). Eddig spirálom volt, amit októberben el kellett távolítani, és azóta óvszerrel védekeztünk. Most voltam vissza ellenőrzésre, és az orvos automatikusan felírt fogamzágátlót. Csak hogy közben párommal beszélgettünk és felmerült, hogy lehet, most megpróbálhatnánk bevállalni a babát - ő nagyon szeretné, ha én is szeretném, de azt mondta, ha nem lesz is boldogok leszünk. Igyekeztünk mindent végiggondolni ezzel kapcsolatban - felmerülő kiadások, jelenlegi lakás átalakítása "több szereplősre" stb. Szóval szerintetek merjem, merjük megpróbálni? Vagy a múltbeli szerencsétlen történések miatt ne? Vagy akár a korom miatt? (Nem érzem magam öregnek, de már nem is vagyok ugye fiatal...) Tudom, hogy a döntés a miénk, de jól esne tudni az álláspontokat. Köszönöm!