Lennél petesejt donor? Adnál sejtet olyan babára vágyó nőnek, akinek csak ez hiányozna ahhoz, hogy édesanya lehessen?

Könnyen beszél... Nem hinném. Aki ide írt, mind átgondolta, hogy mit beszél. Csak éppen másképp gondolja.

Én vagyok az, aki azt írta, hogy szívesen lenne dajkaanya. A testemet, a méhemet boldogan kölcsönbe adnám, nem okozna gondot lemondani a bennem növekvő, de más genetikai anyagát hordozó gyermekről, hiszen az más gyereke. De a saját genetikai anyagomat már nem tudnám odaadni másnak, hogy másban fejlődjön ki, más nevelje fel, hiszen az meg az én gyerekem lenne. Én így gondolom, így érzem, és higgyétek el, évek óta töröm már rajta a fejemet, átgondoltam alaposan.

De nem ítélem el, aki másképp gondolja, hiszen annak biztosan más érzés. Az ő számára nem a saját gyermeke nő egy idegen nő testében, majd egy idegen családban. Az számára csak egy sejt.

Van egy barátnőm, akinek kivették a méhét. Megvan mindkét petefészke, van petesejtje, egészséges egyébként. A férjének is lehetne gyereke. Lehetne közös, genetikailag saját gyerekük. "Pusztán" nem tudják kihordani. És a magyar törvények megtiltják nekem, hogy ingyen és bérmentve a segítségükre legyek. Ezt csak egyenesági nőrokon tehetné meg, az meg sajnos nincs a barátnőmnek, mert csak fiútestvére van, az anyja már meghalt, az unokahúgai még gyerekek. Ez talán tisztességes?

Ha rám célzol, én sem ítélek el senkit, ne érts félre.

Csak leírtam, hogy van egy barátnőm, aki adott volna.

És igen, a törvények ezt sem engedték volna, hogy ő adjon nekem.. egyébként nagyra értékelem, hogy megtennéd a barátnőd boldogságáért ezt a lépést! Ezt sem sokan vállalnák.

Szeretnélek megkérni, hogy gondold bele magad ebbe a helyzetbe: van egy egészséges férjed, szeretne saját gyermeket. Neked úgy néz ki, hogy nem lehet. A sejtadományozás viszont segíthetne rajtad, mert ki tudnád hordani a babát, aki a férjed babája! Mit tennél?

Nem fogadnám el.

De ami még fontosabb: a férjem se fogadná el. Én pedig tisztelem az ő véleményét, ahogy tőle is megkapom ugyanezt. Ezt már megbeszéltük az esküvőnk előtt. Tudjuk, mire lennénk képesek, mit vállalnánk be, és mit nem. Ha nem lehetne genetikailag közös gyerekünk lombikkal se, akkor nem fogadnánk el se a petesejtet, se a spermát senkitől, hanem örökbe fogadnánk.

Én valahogy nem tudnám a sajátomként kihordani a más petéjéből vagy hímivarsejtjéből származó gyermeket. Talán ezért is tudnék lemondani róla, ha a barátnőmét hordanám ki. Talán összefügg a kettő.

Más lenne a helyzet, ha a férjem nem ő lenne, ha nem ilyen lenne, és ragaszkodna hozzá, hogy a gyerek legalább félig az ő génjeit hordozza. Bevallom, ebbe a helyzetbe még nem gondoltam bele, hiszen szóba se jöhetne a mi házasságunkban.

Hogy ebben a helyzetben mit tennék? Ha a férjem nagyon akarná? Nem tudom.

Én két gyermek édesanyja vagyok. A barátnőmék már egy évvel előttünk szerettek volna babát, viszont nálunk már a második is megszületett, amikor náluk még mindig nem volt. Átéltem velük először hónapról hónapra a csalódást, aztán a rengeteg vizsgálatot, később ötször próbálkoztak egy beavatkozással, ami még nem a lombik, de sikerrel járhatott volna, és végül a lombik-programot. Nagyon sokszor megfordult a fejemben, hogy bárcsak segíthetnék. IGEN, ha tudtam volna, a barátnőmnek segítettem volna. A petesejtemet is odaadnám, a gyermekét is kihordanám, csak élhesse át ezt a csodát, ami a gyermek. Szerencsére az első beültetés sikerrel járt, a kisfiúk már 5 hónapos.

A válaszom tehát IGEN!!!

Sziasztok

Én adnék petesejtet Sőt ki is hordanám más gyermekét de sajna az utóbbit már nem tehetem meg. 3 saját gyermekem van és bár elég zűrös terhességek és szülések voltak az utolsóba majdnem bele is haltam alig 5 hónapja, De annál felemelőbb érzés mint hogy életet adsz nincs ezen a világon. És ha azzal hogy sejtet adományoznék lehetőséget adok más nőknek is ,hogy átélhessék ezt a csodát. Akkor IGEN!

IGEN ADNÉK!!!!,hisz ahogy előttem írták néhányan az "csak" egy sejt, nem a gyermekem, hisz nem az én férjem hímivarsejtjével párosul, nem fogom ismerni és érzelmileg semmi nem köt hozzá.Én 4 kegyetlen évet éltem át hogy végre átélhessem azt a csodát hogy egy gyermeknek adhassak életet, tudom milyen érzés mikor nincs remény és ha ezzel tudnék segíteni, miért ne tenném?

Volt egy válaszoló aki azt írta nem adna, de béranya lenne, hisz a gyermekhez nem ragaszkodna.Ha volt már terhes akkor hogy tud jobban ragaszkodni egy petesejthez, mint egy gyermekhez aki 9 hónapon keresztül benne és belőle fejlődött???Ne mond hogy arról könnyen lemondanál, petesejtet meg nem adnál?Nem értem az embereket, bár akinek könnyen jön, soha nem is fogja ezt megérteni és talán még értékelni sem azt a csodát ami egy új élet.