Normális, hogy így érzek? Hogyhogy ennyire megfordult a hozzáállásom?

Sajnálom:(

De sosem szabad feladni,bár én könnyen beszélek,most szégyellem magam,hogy írok,miközben nekem a hasamban a lányom:(

Tudod ma a buszon utaztam és megálltam egy értelm sérült kislánynak,de háttal.Beszélgettek az anyukájával a mikulásról és egyszer csak megszólalt az a 8 éves forma kiscsaj,hogy :" Anya én olyan szerencsés vagyok,hogy élek,hogy te vagy nekem" Eszembe jutott,hogy ez a kicsi,bár tudja fogyatékos,mégis hálát ad minden egyes napért,mi pedig a problémáinkkal csak eltörpülünk mellette,úgy értem,hogy ha látsz egy ilyen embert lesajnálod meg az embernek a maga baja a legnagyobb,de itt ez a kislány,valószínű sosem lesz senkije mégis hálás az életéért.

Ezért kell neked is hálásnak lenni minden egyes napért amit megélsz,az újabb esélyekért amiket kapsz,hogy gyereked lehessen és a párodért aki kitart melletted.

Nem gondolod?:))

Ada és Abigél

Szia! Én 8 évet vártam a kicsimre, és meg nem tudom mondani hányszor adtam fel ez idő alatt.

Most van egy 8 hónapos kisfiam és már nem is emlékszem ezekre a rossz dolgokra..

Sikerűlni fog csak ne add fel!!!

Normális, hogy besokaltál. Jobb is pihentetni egy kicsit a dolgot, és majd újult erővel újra belevágni. De lehet, hogy épp ez kell, hogy ne görcsölj rá és magától fog jönni az a kicsi, mikor nem is várnád. Szeressétek egymást, legyetek együtt, mikor megkívánjátok a másikat, és hidd el, előbb utóbb lesz eredménye.

Mielőbbi babavárást kívánok!

Sajnálom hogy ennyire tönkretett ez a dolog, én szerencsére nem ismerem, de a barátnőm 5 év után most 2010 február végére várja a bébit (kisfiú) és nagyon boldogok, egészségesek. Szerintem szusszanj rá és ne add fel. Nekem tök ciki volt elmondani neki, hogy "becsúszott" a gyerek, szégyeltem is magam. Egyébként ő is volt lombikon meg minden, de ez a bébi normál körülmények között fogant...tehát nincs veszve semmi.

Fel a fejjel és kitartás!!!

Teljesen normális. Sőt, ilyen helyzetben hasznos is ha jegeled a dolgot és kicsit pihensz. Vannak 'nagy végleges döntések', amik egyáltalán nem végleges döntések csak a fáradság és a fájdalom robban egyet.

Viszont ajánlanék valamit. A barátnőm ugyanígy volt és sok inszemináció nem sikerült. Az orvosok csak széttárták a kezüket, hogy ez van. Egy barátnője szólt, hogy nézesse meg a pajzsmirigyét. Először nem akarta, mert annyi vizsgálaton túl volt és fel sem merült benne, ha baj lenne, akkor ez nem derült volna ki.

Aztán elment, kiderült, hogy tényleg gond van. Kapott gyógyszert, amivel helyreállították és a következő inszem sikeres volt.

És az Aviva vagy Arwen tornát is csinálhatnád. Nagy valószínűséggel meghozja a peteérésedet, ebben nagyon eredményesek. De mivel most a babára nem akarsz majd gondolni...menj el azért tornázni, hogy mentálisan megerősödj. Abban is nagyon jó.

A többi meg majd meglepetésszerűen jön majd magától.:)

pardon: 'meghozza.'

már írni sem tudok.:)

Szia.Én negyedik éve járok orvoshoz és még nincs babó.Néha azt mondom elég,aztán meg bármit megtennék csak terhes legyek.Szóval van ilyen fent és lent időszakom.Te se add fel ,bár egy kis nyugi nem árt.Lehet pont akkor jön a babó.Nekem a négy év alatt most elősször növekszik a tüszőm.Reméelem eredményes lesz ez a hónap.Bár félek,hogy nagyon beleélem magam és megint egy nagy kopp lesz a vége.

Reméelem neked is mihamarabb összejön,mert megérdemled.Csak nem add fel.Puszi.