2 hónapja hagytam abba a fogamzásgátlót (yadine) , még nem jött meg. Babát szeretnénk, nagyon el vagyok keseredve, mert aggódok hogy sokat kell várni rá. Mennyit még?

Az alatt, hogy nem jött meg arra gondolsz, hogy a fogamzásgátló abbahagyása óta egyáltalán nem menstruáltál, vagy az aktuális mensid nem jött még meg?

Ha az előbbiről van szó, akkor keress fel egy orvost, mert a fog.gátlót bármikor is hagyod abba néhány napon belül megvonásos vérzésnek kell jelentkeznie. Ha ez még nem történt meg, akkor hormonális problémád lehet, nagy eséllyel még peteérésed sincs, hiszen annak velejárója a mensi (peteérés után a pete kilökódik, ha nem termékenyült meg).

Ha a második verzióra gondolsz, akkor viszont ne aggódj! Két hónap még nem a világ, de ha 12 hónapot kell várni, akkor sincs még gond. És ne görcsölj emiatt!

A 2. válaszoló vagyok. Nagy valószínűséggel közrejátszik az esküvő miatti izgalom is. Mégis azt tanácsolom, hogy ha van időd, akkor nézz el még most dokihoz. Már csak amiatt is, mert amikor én abbahagytam a fogamzásgátlót, akkor az első menstruációm kegyetlen volt, hirtelen vérzéssel, és leírhatatlan fájdalommal járt, még el is ájultam (igaz, nekem nem két hónappal rá jött meg először, hanem pár nappal). Előtte nem volt hasonló problémám és mint kiderült nem is volt bajom, csak a hormonháztartásomban akkora volt a változás, hogy ilyen tüneteket produkált a testem. (Egyáltalán nem azt mondom, hogy nálad is hasonló lesz, mert nekem is csak egy alkalommal volt ilyen, pedig többször tartottam már szünetet a hormonális fogamzásgátlásban.) De még gondolni is rossz arra, hogy mi történne, ha esetleg épp az esküvőd napján, vagy előtte érkezne meg a mensid hasonló fájdalmak kíséretében... Épp emiatt beszélj a dokival, mert lehet, hogy addigra már meg is lesz oldva ez a problémád! :-)

A baba miatti izgalmadat megértem, a keserűségedet nem. Magunkból kiindulva tudom, hogy bennünk is akkor volt a legnagyobb a vágy és a fellángolás, amikor eldöntöttük, hogy babát szeretnénk és ráálltunk a témára. Akkor szinte le sem lehetett lőni bennünket, más beszédtémánk se nagyon volt. Majd eljött az az időszak, amikor már nem gondoltunk rá annyit, mégpedig annak köszönhetően, hogy teltek a hónapok, nem jött össze, kicsit keserűek voltunk és végül úgy döntöttünk, hogy nem görcsölünk róla, rábízzuk a természetre és majd jön a baba, ha jönni akar. Csak éltük az életünket és szerettük egymást. Nah, tudni kell, hogy az ezt követő mensim már nem jött meg, összejött a babó. Valószínűleg az segített, hogy már nem görcsöltünk miatta annyit.

Az elkeseredettségedet pedig azért nem értem, mert nálunk az néhány hónapos probálkozás után jelentkezett csak (hiszen mi azt gondoltuk, hogy nekünk persze egyből össze fog jönni), az első időszakban nagyon optimisták és boldogok voltunk.

Talán volt már eddig is problémád ezzel? Próbálkoztál már máskor is és nem sikerült, vagy van valamilyen rossz tapasztalatod, ami alapján levonod azt a következtetést, hogy sokat kell rá várni? (A mensi csúszásodon kívül.)