Nagyon szemét dolog lenne, ha magamhoz láncolnám a páromat egy babával? Teherbe akarok esni, hogy együtt maradjon velem? Hagyjam el a tablettát és hazudjak róla?

A 16-ossal egyet ertek! Mi is boldog felhotlen harmonikus kapcsolatban eltunk a gyerek elott. En ugyan sosem rettegtem hogy elhagy, mert se o se en nem adtunk ra okot. Osszehazasodtunk, annyi idosek voltunk mint most te. De mi mar elore megbeszeltuk a kapcsolat elejen, hogy 3 gyerekig meg se allunk, aztan meglatjuk. Az elso viszont hamarabb jott mint terveztuk (megszaitasos modszer). Boldogok voltunk, sinre tettuk az eletunket a 9 honap alatt, lakast vettunk, mindenunk megvolt. De a gyerekkel jaro feladatokkal nagyon nagyon nehzen kuzdottunk meg. Foleg az ejszakai kelesek oroltek fel az idegeinket, es akkor ott volt meg hogy mi akik eddig egymasra "nove" eltunk, es allandoan egyutt voltunk, most egy perc idonk se jutott egymasra. Nagyon jo apa, erejen feluk teljesit, mar 6-ra jar dolgozni, hogy minel hamarabb itthon legyen, es egy kicsit "tehermentesitsen", de igy is nagyon nehez. Rengeteget dolgozik, es aztan meg itthon is megteszi amit kell. Ugyan sokat javult a helyzet, es a lanyunk is elmult mar ket eves, de nagyon nehez volt az elso 1 ev. Tobbszor ugy nezett ki inkabb elvalunk, mert annyit veszekedtunk, hogy nem akartam, hogy a gyerek lassa ennek karat. De mi igazan szeretjuk egymast, a gyerek ellenere, es nagyon sokat beszelgettunk a problemakrol, es tesszuk a mai napig. Most a masodikat varjuk, es remelem jobban vesszuk majd az akadalyokat ezuttal.

Szoval a valaszom nekem is. Nem, nem fog osszetartani a gyerek egy kapcsolatot. Ha a pasi menni akar menni fog, felesleges, es undorito dolog ezzel trukkozni.

Szerintem nem feltétlenül a pénz miatt csinálja. Lehetséges, hogy tényleg egy tündéri pasival él együtt aki ritkaságnak számít a mai világban és nem szeretné ha véget érne a kapcsolat. (Bár megmondom őszintén ha azt írja a kedves kérdező, hogy 5 éve élnek BOLDOGSÁGBAN, PROBLÉMAMENTESEN akkor mégis mi a franctól kell félni?!)

Kedves Kérdező!

Ha attól félsz, hogy egyszer lelép a Párod akkor előbb vagy utóbb a Te belső félelmed kifelé fog sugározni, méghozzá a kapcsolatotokra. Teljesen tönkre fogja tenni azt. Ettől a folyamatos rettegéstől egy idő után agresszívvá válsz majd, minden előzmény nélkül fogsz óriási botrányokat csapni otthon, akár még a testedre is kihathat (lelki eredetű betegségek...stb.) szegény pasid meg majd csak áll ott tétlenül és nem érti majd, hogy mégis mi történt Veled.

Ha egy férfi le akar lépni le fog lépni öt gyerek mellett is, meg egy gyerek mellett is. Mondjuk van egy másik verzió ebben az esetben, méghozzá az, hogy nem lép le (a gyerekek miatt) hanem csak egyszerűen félrelép majd melletted...:) Te ezt szeretnéd? Mert ha nem, akkor ne trükközz!!!

Ha valóban igaz az amit mondasz, hogy ekkora a szerelem köztetek akkor lehet erről beszélni Vele. De azért kár ezt felhozni Neki mert Te nem akarsz még gyereket, itt nem a gyermekvállalás van elsődlegesen célként kitűzve hanem a pasid leláncolása... Ez meg ritka gusztustalan dolog. :) Te képes lennél hazudni valakinek akit szeretsz és zsarolással egy életre magadhoz kötni??

Elgondolkodnék én azon hogy mennyire is problémamentes ez a kapcsolat...Szerintem itt meglehetősen komoly problémák vannak!!!

Ja és még annyi, hogy azt írod: "Nem a legjobbkor jönne, de megoldanánk."

Tehát ez annyit jelent, hogy a megfelelő körülmények még csak nem is adottak csak valahogy kihúznátok egy gyerekkel hónapról-hónapra. Tehát itt már nem csak egy embert használnál fel a saját önző érdekeid elérésére hanem kettőt. Miért akarsz belekényszeríteni egy babát egy ilyen helyzetbe?? És ha mégis lelép a pasid onnantól a babát akár az ablakon is kihajíthatod mert csak egy eszköz volt?

Nem teheted meg, hogy így játszol emberek életével! Ezt fogadd el!

Allj meg egy pillanatra es gondold vegig! Gyereket a szulo nem azert vallal, hogy az neki jo legyen, hanem, hogy a gyereknek jo legyen. Ez egy onfelaldozo szerep. Erre te lelkileg sztem nem vagy erett, a seruleseidet meg nem dolgoztad fel. Mar sokan leirtak, hogy ezzel nem tartanad magad mellett, sot, ha a ferfi nem sajat meggyozodesebol vallalja, akkor a megprobaltatasok csak pont, hogy elvalasztjak a notol. Ugyanazt a sorsot kivanod a gyerekednek mint a tied? Szerinted hogy kuzdesz meg mindennel egyedul? Ha jol ertem nem sok segitseg van korulotted (csalad, baratok). Megvalami. Az hogy o az elso ember aki szeret, az nem azt jelenti, hogy az utolso is! A, titeket egymasnak rendelt a sors, boldogan eltek tovabb, idovel megerrtek a csaladra es lesz is, a csalad pedig boldogan egyuttmarad (es te orulsz, hogy jo anya vagy). B, ennek a szerelemnek veget kell erni, egy-ket ev mulva szetvalnak az utjaitok, meg mindig fiatal leszel, de erett felnott, aki mar feldolgozta a multjat es uj parod lesz es kozosen vallaltok gyereket.

Szerintem neked kellene egy pszichologus aki segit a helyen kezelni a multadat (nem arra kene menned, hogy reprodukald, vagyis megismeteld a sikertelen csaladot, hanem erot meritve a multadbol, csak azert is az ellenkezojet megvalositani), kellene baratokat szerezned, hogy ne egy embertol fuggj, es par evet a megfelelo korulnenyejen dolgozni (munka, otthonteremtes, megtskaritas), hogy erezd, megtedted/ megtettetek ami elvarhato a gyerek erdekeben! Szoval szerintem az emberek jo esetben arra torekszenek, hogy keruljel el a szuleik hibait, hogy tanuljanak a multbol. Gondold at, milyen eletet szansz a gyereknek, es itt most nem arrol van szo, hogy lesz-e pelenka vagy tapszer...