Normális a nagy öröm után a pánik? (Nem terveztük a picit, jött, és nagyon örülünk neki, de. )

készülj fel, ezek a gondolatok a halálodig fognak kísérni

innentől minden a manóról fog szólni, néhány lazítós óra kivételével- de ez természetes

és ha majd csak hozzád akar bújni-mert neki ANYA kell- az olyan de olyan jóóóóó

szóval próbálj meg lazítani és élvezni hogy 3an vagytok

szia!

Hát hogyne ! :) Nálunk a párom nagy mosollyal fogadta a két vonalas tesztet én meg rögtön lesápadtam. (pedig közösen akartuk a babát). Rámjött az a nagyon nehéz érzés, hogy Te jó ég , bennem fog fejlődni egy pici életke... vigyázni kell rá... mostmár valóban felnőtt vagyok... az anyaság még akkor nem is foglalkoztatott annyira , az csak a szülés után volt a következő forduló . De azért ne pánikolj előre! az első hetek valóban nehezek lesznek a baával, de nem fordul meg a világ azért veled! :)))

Ne aggódj, természetes. Kétféle aggodalom van, legalábbis úgy látom magamon. Az egyik, a hosszútávú, amiket te is leírtál: tudok majd róla gonodkodni, fel tudom nevelni stb. A másik, a rövidtávú, amivel nap mint nap bombázzuk egymást a Gyerekvállalás, nevelés összes kategóriájában: minden rendben van-e, miért nem rud, miért nem indul be a szülés, miért nem eszik rendesen, miért hisztizik, stb. Egész életeben lesz, miért aggódnod.

Én most még csak ott tartok, hogy nem fogok tudni sokáig aludni... A többi majd kialakul. Szerencsére a párom annyira egy türelmes és higgadt ember, hogy ha majd nem birom tovább a babával, egyszerűen majd odanyomom a kezébe, hogy csináljon vele valamit. És a fejemet rá, hogy le fogja tudni csitítani