Más is érez így? Még nincs meg az anyagi biztonság, de már nagyon szeretnék kisbabát.

Én is már nagyon régóta szeretnék,de mégis kivártam,hogy legyen anyagi biztonság. Nem kell hatalmas dolgokra gondolni,csak annyira,hogy nyugodtan lehess majd otthon a pici babáddal és ne azon izgulj,hogy miből lesz meg a pénz. Az igaz,hogy mindig lesz valahogy,de éna környezetemben láttam olyanokat,akik a semmire vállaltak babát és igen megvislete őket is és a kapcsolatukat is a pénz miatti aggódás,és persze a gyerek is megérezte. De azt is láttam,mikor a pár évekig szorgosan gyűjtött(lemondtak a külföldi utakról,meg hasonló luxus dolgokró) és csak úgy vállaltak babát. Ők kiegyensúlyozottan babáztak. Nem azt mondom,hogy várd meg,hogy saját házatok vagy lakásotok legyen. Elég annyi,hogy mondjuk a kezdőrészlet megvan és van félretett pénz,ha véletlenül egyikötök munka nélkül maradna, valamint van egy kis spórolt pénz a baba érkezésére. Mi 5 évig vártuk,hogy biztos hátterünk legyen,közben sokszor a szívem szakadt meg ha megláttam egy babát,de most,hogy van egy biztos alapunk sokkal jobb várni,hogy mikor jön a pici. Légy türelmes,és gondolj arra,hogy a legjobbat akarod a lehendő gyermekednek.

Első vagyok. Persze,hogy most úgy érzed,pláne,hogy miután valaki lediplomázik elkezdik kérdezgetni,hogy "na,mikor lesz baba,hiszen már van diplomád". Csakhogy nem árt 2 év bejelentett munkaviszony,hogy pénzt is kapjál. Engem sokan megmosolyogtak,hogy mindig olyan munkát válllatam,ami rendesen bejelentett, leginkább a gyes miatt. De most hálát adok az égnek:) Már csak a babának kellene összejönnie.

Én 19 évesen estem teherbe, de sajnos a baba meghalt. Utána már alig birtam kivárni, hogy babám legyen, pedig egy öreg autón és egy hállószoba bútoron kivül nem volt semmink. Anyósnál laktunk, ahol nagyon szar volt nekem. Mégis bevállaltuk. 22 évesen született meg az 1. babánk (volt előtte egy vesztés is), utána albérlet, utána mihozzánk mentünk lakni, ahova megérkezett a 2. baba. Ezután kezdtünk csak épitkezni, ami azóta elkészült, autó is van, kirándulunk is, pedig én nem is dolgozom. Most szeretnénk 3. babót, remélem sikerül (most ment el spontán :-(. Úgyhogy látod itt a példa, hogy igenis ha akarsz, akkor nem kell várni a háttérre, mert akkor még hosszú évekig sóvárkodhatsz. Persze nem mindenkinek sikerül, de próba szerencse. Én drukkolok neked! :-)