Hány évesen kezdtétek el érezni azt, amit anyai ösztönnek neveznek?

32 éves vagyok, sose nézgettem kisbabaruhákat, nem gügyögtem kisgyerekeknek stb. Ettől függetlenül 10 éves korom óta szeretnék gyereket, de nagyon. Biztos azt hiszitek, hogy van ebben valami ellentmondás, pedig nincs. Gyereket még nem szültem ugyan (ha Isten is megsegít, hét és fél hónap múva fogok), mert először meg kellett találnom az apját, ami nem volt egyszerű dolog.

Épp erre való a terhesség, hogy a leendő kismama lassan hozzászokjon az anyaság gondolatához. Van idő felkészülni, készülődni, tervezgetni, vásárolgatni, VÁRNI a babát.

Ne aggódj amiatt, hogy még nem álltál be a kismamák vagy leendő kismamák sorába, babaruhákat nézni. A te életedben még nem ennek van itt az ideje, ez még egy másik életszakasz. Ezt is végig kel élned ahhoz, hogy teljes értékű ember és anyuka legyél. És amikor majd eljön az ideje, vágyni fogsz egy gyerekre, de nem csak úgy önmagában, hanem a pároddal és a párodtól. És miközben várod, felébred majd az anyai ösztönöd is. :-) Borítékolom.

Szia! Kiskorom óta mindíg "tetszettek" a kisbabák, de nem jártam boltba vagy nézegettem magazinokat hogy majd nekem is lesz egyszer. Tudtam hogy majd lesz, mert ez az élet rendje de nem foglalkoztatott igazán. Amikor a testvéremnek született babája nagyon izgatott voltam, de sajáton akkor sem gondolkoztam, sőt amikor láttam a hisztiket még meg is állapítottam hogy na ezt én még nem szeretném :)

3 éve férjhezmentem, és azután kezdtem el gondolkodni azon hogy nekem is legyen gyerekem a páromtól akit nagyon szeretek. Most 27 éves koromra állt fel az anyagi háttér is ezért belevágtunk, és már nagyon várjuk hogy meglássuk a szerelmünk gyümölcsét! Néha még úgy érzem de hiszen még én is gyerekes vagyok, jó anya lehetek azért? Nem véletlenül 9 hónap a terhesség :) De az biztos hogy már most nagyon ragaszkodom a babámhoz, pedig még nem is találkoztunk ...:)

Szerintem sokszor az "anyai ösztön" akkor jön amikor valaki párra, biztos háttérre talál. De olyan hogy egyik reggel arra ébredsz készen állsz, gyereket akarsz, mindent tudsz, nincs semmi kétely... stb nincs.

Majd neked is eljön az idő!

Minden jót,

38 hetes km

Gyerekkorom óta.

Most, hogy sikertelenek vagyunk másfél éve, most először kezdem azt hinni, hogy a terhesség az ellenségem. Konkrétan ezt érzem. Hogy az élet csesztet...hogy mindenki másnak jár ez az állapot, aki nem én vagyok.

Őket nem irigylem természetesen, örülök az örömüknek...de a sorsra dühös vagyok.

Most először tartok ott, hogy nem kell gyerek. ez most egy most elkeseredés nálam, rengeteg indulattal a lelkemben.

Talán azért, mert mindig is vágytam gyerekre. Szeretem őket, nem fáradság a velük való foglalkozás, játék, gondoskodás.

Azt hiszem anya típus vagyok. És ezt most elvették tőlem. Nem könnyű lenyelni.

nem írtad, hogy ven-e stabil kapcsolatod.

Babát már középiskolás korom óta szerettem volna, készültem arra, hogy egyszer majd lesz, de konkrétan a vágy, hogy mostmár gyerek kell, akkor jött, mikor 22 évesen férjhez mentem. Megtaláltam a páromat, akit imádok 6 évi házasság után is, most csodálkozom magamon, hogy bírtam ki hat évig a kettesben élést gyerek nélkül.

Szóval nekem a stabil párkapcsolattal jött „az inger”

31 évesen kezdtem el érezni, hogy jó lenne baba. össze is jött, de azokat az igazi anyai ösztönöket még nem fedeztem fel magaban :)

szerintem akkor jön majd, amikor ott fog kalimpálni a kezemben a baba. pedig már így is kalimpál bennem a fiam, de inkább fura érzés. mintha egy kis állatka lenne. :)

ilyen is van. szóval nyugi