Most én vagyok kattant vagy tényleg elfárad a sok várakozásban az ember?

Majdnem 3 éve próbálkozunk a férjemmel. Millió kivizsgálás, labor, egy műtét. Rengeteg remény, majd csalódás. Kb így lehetne leírni az elmúlt időszakot.

Most ott tartunk, hogy talán rendeződnek a hormon gondjaim, és lesz esélyünk babára.

Viszont lelkileg nagyon rossz passzban vagyok. Úgy érzem már nincs erőm semmihez, és talán nem is akarok gyereket. Egyszerűen nem lennék jó anya. Aztán pár perc után meg az motoszkál a fejemben, hogy na ne már, egész életemben családot képzeltem el.

Teljesen meg vagyok zavarodva.

Ti is tapasztaltatok már ilyet? Mi erre a megoldás?

(Lehet saját magam forgatom, de most tényleg nem tudom elképzelni.)