Szerintetek a 30 év az még nem számít későinek első baba vállalásánál?

Egyáltalán nem.

Szerintem 28-32 év között az ideális. Addigra amellett, hogy befejezi a tanulmányait egy nő, még dolgozik pár évet, kicsit beleun, jó eséllyel ki is szórakozza magát és közben megtalálja élete párját, akivel kiélvezik a kettesben töltött időt :) Persze ez +/- pár év lehet.

Én 26 évesen szültem a nagyobbik fiamat és pont akkor csömörlöttem meg a munkámban, úgyhogy a lehető legjobbkor jött :) Viszont a kórházban minden anyuka majdnem 10 évvel idősebb volt tőlem és ugyanúgy az első babájukat szülték. Olyan fura volt a sok őszülő-pocakos-szemüveges, komoly 40-50 közötti apuka között az ugyancsak 26 éves párom, olyan volt mint egy kisfiú :) Én meg persze kislánynak éreztem magam :)

Ez 6 éve volt, 3 évvel később született a kisebbik fiúnk, akkor már érdekes módon több velem egykorú anyuka volt a szülészeten.

Ezt már leírtam egy oldalon, most csak bemásolom, és frissítettem.

40 éves vagyok, férjem 34, és tudatosan vállaltunk első babát. Már 24 hetesek vagyunk és nagyon boldogok. Három orvossal találkoztam ezügyben. Teherbe esés előtt másfél hónappal SZTK alapon megnézettem magam, hogy minden rendben van-e. Minden eredményem tökéletes volt, se bakteriális fertőzés, se elváltozás, a hormonok pedig köszönik, nagyon jól vannak. Doktornő annyit mondott csak, hajrá. Másfél hónap múlva éreztem, hogy valami változik bennem. Tkp. két héttel azelőtt, hogy a teszt kimutatta volna a 32. napon a Picurkánkat, biztos voltam létezésében. A választott orvosomnak – aki egyébként már 20 éve a nőgyógyászom – nem volt semmi aggálya. A szokásos extra genetikai vizsgálatra elküldött, szerintem a lehető legjobb orvoshoz Szombathelyen, akihez felszereltsége és tudása alapján még Ausztriából is járnak, és ő szintén nem aggodalmaskodott. Velünk lelkendezett az eredményeken, az első ultrahangon. Alig várjuk, hogy másfél hét múlva a másodikon ismét találkozzunk vele. Az SZTK-ban a vérvételek alkalmával se tett senki megjegyzést, nem láttam furcsálló tekinteteket, a védőnőm egy belevaló csaj. Beszélgettem egy Brüsszelben élő finn barátnőmmel, aki elmondta, hogy Nyugatabbra tőlünk ez teljesen természetes, és egy percig sem kérdés a 40 éves korban való első babavállalás. Ő ennyi idősen a másodikat szülte, két évvel ezelőtt az elsőt, és 42-43-ra tervezi a harmadikat.

Picilánykánk lesz, és tök jól érzem magam. Az ultrahangos doki a második nagy ultrahangon is csak jókat mondott, és az eredmények után a program is kiértékelte, hogy az adatok semmilyen kóros elváltozásra nem utalnak. Alig voltak/vannak kellemetlen tünetek.

Ellenben 5 évvel ezelőtt még veszettül tiltakoztam volna baba ellen, sőt, tavaly nyáron is összevitatkoztunk a húgommal. Januárban billent minden a helyére. És most nagyon várjuk a mi kis Zoénkat! Szerencsére már csak 3 és fél hónap! :)

De, marha öreg vagy. Inkább sírhelyet vegyél, és már ne kezdj bele a Háború és Béke olvasásába.

Bocs, de az ilyen kérdések kiverik nálam a biztosítékot... negyven éves vagyok, és két éves a lányom. Még testvért is szeretnék neki.

És nem, nem félek, hogy vénnek nézek ki a ballagsán, mert sportolok, vékony vagyok és adok magamra. Anyám is negyven évesen szült engem, és megérte a harmincadik szülinapomat (ráadásul hetven évesen sem nézett ki 55-nél többnek). Már nem a középkorban élünk, hogy a harminc évesek végrendelkezni készüljenek!