Teljesen beparáztam és próbálok visszatáncolni. Másnál is volt ilyen?

Évek óta együtt vagyunk a férjemmel. Minden idillinek mondható. Megbeszéltük, hogy a gyerekvállalás előtt megalapozzuk az anyagi hátteret. Van lakás, nagy összegű pénz a bankban, a párom annyit keres, hogy semmi anyagi gondunk nincs, és én háztartásbeli vagyok.

Már jó másfél éve mondogatom, hogy jó lenne már, ha jönne a baba. (mindketten 32 évesek vagyunk.) Ő még halogatta, mert előbb saját lakást akart. Nos, most már ez is megvan, és este leült mellém, és azt mondta, hogy szeretné, ha abbahagynám a gyógyszert, mert gyereket akar.

Hát ahelyett, hogy örömkönnyeket hullattam volna, elkezdtem, hogy előbb még egy tanfolyamot el akarok végezni a nyáron, meg fogynék pár kilót, meg megműttetném a visszeremet, stb... Megrémiszt a babával járó felelősség, és az, hogy onnantól kezdve életem végéig nem lesz olyan, hogy "én", csak "mi". Félek, hogy alkalmatlan vagyok.

Voltatok ti is így ezzel? Elmúlik? Vágjak bele? Várjak még?

Köszi a válaszokat!