Feszít a hasam és ilyen izom láz szerű érzés van a méhemnél lehet hogy terhes vagyok?

Istenem... Miért nem tudtatok védekezni? Legalább most már tudod, hogy mindig, MINDIG védekezni kell, ha nem akarsz gyereket, igaz? És az, hogy "kikapom a végén" nem védekezés...

Annyi jó van a dologban, hogy a fiú nem hagyott teljesen magadra. Ez jó pont. De akkor is nagy kakában vagytok most, főleg te, mert ha megtartod a gyereket, a te életed vesz baromi nagy fordulatot azonnal.

Sokan írják ilyen helyzetben, hogy: azért vetesd el a gyereket, mert ha megtartod, vége a fiatalságodnak, nincs több bulizás, nincs több szórakozás, korán fel kell nőni. Ez biztos így van, bár mondjuk, ha én estem volna teherbe 16 évesen (ami amúgy kizárt dolog, mivel 18 évesen veszítettem el a szüzességem, és tudtam, hogy mindig gumit kell húzni), de tegyük fel, ha így lett volna, szerintem megtartottam volna a babát, mert sosem voltam egy bulizós típus, az élet azon laza, kötetlen fiatal szakasza nekem nem volt olyan fontos (akkor sem, és így visszatekintve sem). És egy kisbaba a világ legjobb "dolga", szerintem, így én sosem vetettem volna el.

Azok a nők, akik fiatalon szültek mind (vagy legalábbis nagyon nagy százalékuk) azt mondja, nem bánták meg, és soha nem csinálnák másként, mert a kisbabájuk a leggyönyörűbb és legjobb "döntésük", amit valaha hoztak.

Mérlegeld ezeket. Ha a szülők tudnak segíteni, ha közösen felnevelitek, és ha nem bánod, hogy mostantól mindig ketten lesztek, te és a baba, ha mostantól nem csak egy lány vagy, hanem édesanya is, akkor megtarthatod.

Ha pedig elveteted, sokkal-sokkal könnyebb lesz a jövőd és a későbbi életed, de sanszos, hogy ólomsúlyként fog ülni a szíveden a tény, hogy elvetettél egy gyereket. Nehéz az ilyesmit feldolgozni.

Majd érdekelne, hogy döntöttél.

4,7,11-es válaszokat írtam, és a legutóbbi hozzászólónak üzenek:

Ó, hát mert a kedves kérdező fejsimogatást és hátba veregetést érdemel, nem? Szerintem kijárt neki egy "ostoba" megszólítás. Aztán viszont, ha észrevetted, megpróbáltam neki segíteni, felvázolni, hogy mire számítson, hogy mi közül dönthet. Ha az én lányommal történne ilyen, biztos, hogy első körben egy istenes pofont kevernék le neki, aztán viszont biztosítanám arról, hogy mindenben mellette állok, segítek, és együtt kitaláljuk, hogyan tovább. Biztos kemény vagyok, de ilyen helyzetben idegen tőlem az, hogy udvariasan kiny*ljam a fenekét annak, aki ekkora hülyeséget csinált. Az élet kemény, most majd a kérdező is megtapasztalja.

Kérdező: azt amúgy nem írtad meg, hogy a szülők mit tanácsoltak (a tieid és a fiúé is). Nekik teljesen mindegy, hogy megtartjátok-e? Vagy az abortuszra próbálnak rábeszélni?

Ha anyukád most szült, biztos nehéz lenne két kisbabával, de itt inkább az anyagiakra gondolnék. Ketten lennétek a babákra, nem arról van szó, hogy egy nőnek van egyszerre két kicsi gyereke. Szerintem elbírnátok két kisbabával. A kérdés inkább az, hogy anyagilag nem kivitelezhetetlen-e, és hogy egyáltalán akarjátok-e, jó ötlet-e megtartani neked ezt a babát.

Amúgy nekem tetszik, hogy nem szaladtál egyből abortuszra. A legtöbben azt tennék.

Épp most olvastam egy olyan kérdést, ahol egy 20 éves lány mesélt a 35 éves szüleiről. 15 évesen hozták össze. Nagyon jó a kapcsolatuk (mmint a lánynak a szüleivel), és a szülők azóta is együtt vannak, és úgy turbékolnak, mint a tinik. Gondolom, ez nagyon ritka eset, de nem is ez a lényeg, hanem hogy látod, fel lehet nevelni egy gyereket ilyen fiatalon is. Ők sem bánták meg biztos, hogy megtartották a babát.

Neked kell dönteni. Amúgy csak kíváncsiságból: fogalmad sem volt arról, hogy ha nem védekeztek lehetsz terhes? Azt hitted, ha megszakítással csináljátok, az teljesen jó módszer? Próbálok rájönni, hol maradt ki az infó. Nem mondta neked senki, hogyan kell védekezni, vagy a barátod beszélt rá a megszakításosra...?

Szia!

Én nem írnám le, hogy mennyire nem vagy okos...bőven kifejtették előttem, és szerintem te is beláttad már.

Inkább arról írnék, hogy bár az abortusz nem veszélytelen, nekem 2 olyan barátnőm is van, akik (Igaz gumi mellett lettek terhesek nagyon fiatalon) de átélték. Az tény, hogy nagy lelki teher, de most évekkel később boldog anyuka mindkettő.

16 évesen bevállalni 1 gyereket (és reméljük hogy nem ikrek)...hát....te tudod.

Mindenesetre sok erőt a döntéshez!