Írnátok nekem nyomdafestéket tűrő véleményeket az abortuszról?

Az abortusznál egyértelműen egy élő magzat életét veszik el.

ha beteg a gyerek ... az eutanázia, bár ahol legális az eutanázia legalább megkérdezik az embert hogy meg akar e halni, itt a gyereknek nincs sok lehetősége tiltakozni.

Szerintem ha egy nő nem akar gyereket, akkor a szülés után mondjon le róla, állami gondozásban élni még mindig jobb mint idő előtt meghalni.

ma 09:27

Igen, a beteg baba élete is élet, na de milyen? Gyermekorvos leszek, sokat vagyok gyerekosztályon/koraszülött intenzíven, így belelátok az "életükbe". Hidd el, ilyet az ellenségének sem kívánna az ember. A szülőknek nincs annál szörnyűbb, minthogy látják a gyerekük szenved, fájdalmai vannak, normális életre esélye sincs. Ez milyen élet? Könnyű idealizálni, hogy de a beteg babának is ver a szíve stb, de ez mind semmi, ha esélye sincs a normális életre. Én azt mondom, jobb az ilyen picinek, ha meg sem születik, minthogy pl. nagyon fiatalon, fájdalmak között haljon meg.

ma 19:28:

igazad van, sok gyereknél tényleg nem élet amikor olyan betegen születik meg és fiatalon úgyis meghal, ez esetben lehet legális az eutanázia, és itt inkább felejtsük is el az abortusz szót.

De az, ha valaki 19évesen óvatlanul összefekszik valakivel, és már van egy egészséges ember a szíve alatt ... szülés után simán le lehet mondani róla, pár hónap kényelmetlenséget igazán elviselhetne egy ember egy másik emberért főleg ha a saját gyermeke, maximum halaszt egy szemesztert az egyetemen utána lemond a gyerekről, szerintem ezért ne legyen joga a magzat életét elvenni.

persze lehet hogy vannak olyan élethelyzetek amikor egy nő számára lehetetlen egy gyereket kihordani pár hónapig, akkor esetleg engedélyezzék, de ne lehessen ennyire könnyelműen befeküdni egy "magzatgyilkosságra" mint ahogy manapság teszik.

Nézd, szerintem a művi abortusz a relatív legjobb rossz megoldás egy olyan problémára, amire - a természet szeszélye folytán - nem létezik ma még jó megoldás. (már, hogy hogyan lehet a nem kívánt embriót eltávolítani lehetőleg az életfunkciói megtartása mellett. Ma még embernél, és méhlepényes emlősöknél nem lehet a zigóta beágyazódása után. Egy madárnál simán átrakod a tojást a költeni nem szándékozó tyúk alól a költő tyúk alá, anélkül, hogy az károsodna) Na, szóval amíg ez nem megy, addig a nem kívánt terhesség problematikájára marad a művi abortusz, aminek ugyan nem célja, de a tudomány mai szinvonalán mégis szükségszerű következménye az embrió életének megszünte.

Szokott felmerülni helyette az "add örökbe" c. megoldási javaslat is, de azt látni kell, hogy ez a nem kívánt terhességben érintett emberpár számára zömmel csak hátránnyal jár. Ugye egyfelől egy 12. terhességi héten belüli művi abortusz halálozása 1:60 000 körül van, addig egy kihordott terhességé és szülésé olyan 1:15 000 körül, tehát mintegy négyszeres. Látni kell azt is, hogy ebben az esetben a para és a stressz hónapokkal tovább tart az adott emberpár mindkét tagjánál. Látni kell azt is, hogy egy örökbefogadó szülő csak önmagára vállalhat bármiféle kötelezettséget, az örökbefogadott terhére nyilván nem, tehát, akinek örökbe adott gyereke van, az soha nem lesz biztonságban affelől, hogy nem borítja-e fel az életét majd 20 év mulva az örökbe adott utódja...

Ezért azután én azt gondolom, hogy az örökbeadás csak akkor lép elő "legjobb rossz megoldás"-sá, ha vagy erkölcsi okból utasítja el a terhes nő (vagy párja) az abortuszt, vagy túlhaladott a terhesség a törvényes időtartamon.

Másik oldalról viszont fontos azt is látni, hogy az abortusz semmiképp nem rutin családtervezési eszköz, hanem egy ultima ratio arra az esetre, amikor a családtervezés eszközei már nem működnek.

Az abortusz szerintem gyilkosság - nagyon sokan viszont nem tekintik annak, mivel a magzatot sem tekintik embernek. Gondolom, erről sosem lesz megegyezés.

Keresztényként - bár tudom, hogy elvben könnyű bátornak lenni - nem tudnám elviselni, ha így kéne döntenem, hiszen nem ismerhetjük a jövőt. Pl. sok egészségesnek mondott baba született már betegen, de betegnek várt baba is egészségesen. És mi határozza meg, hogy boldog élete lesz-e? Tervezett, gazdag szülők gyereke is lehet boldogtalan, akárhány pszichológushoz vigyék, vagy egy szegény tinilány is felnőhet csakazértis az anyasághoz és csinálhatja jól, boldog egészséges gyermeket nevelve fel... (mindkettőre van élő példa ismeretségemben.)

Nekem egy gyermekem van, a terhességem alatt és szülés után többször kerültünk/kerültem életveszélybe és igen nehéz, hosszú volt a felépülés. Sokat gondolkozom azon, mi lenne, ha akaratlanul újra teherbe esnék, mert jó esélyem van arra, hogy ezúttal nem lesz ekkora "szerencsém". Mégis úgy érzem, az volna helyes, ha megtartanám - ha előrébb való lenne ez az ismeretlen, ártatlan élet, akit rám bíztak, mint az én életem vagy hiányom (érzelmileg, anyagilag) a családomnak.

Nagyon tisztelem azokat a nőket, akik meghozzák azt az áldozatot, hogy végigcsinálják a terhességet, és ha nincs módjuk felnevelni a gyermeket, örökbe adják.

És ha lehet még ájtatoskodni :) erről a témáról mindig Salamon király egyik döntése jut eszembe - valahogy így hangzik a történet: Két asszony szült egy éjszaka, de az egyik babája meghalt. Amikor a másik aludt, ez kicserélte a halott újszülöttet az élőre... Persze reggel összevesztek, kié az élő magzat és a király előtt mindegyik mondta az igazát. Salamon ekkor azt mondta, hogy egy karddal kettévágja, s akkor mindenkinek jut egy fél. Az igazi anya persze rögtön lemondott volna róla a másik javára.

Szóval én bűnnek tartom az abortuszt. De nem ítélem el azokat, akiket a kényszer vagy a félelem rávisz erre a döntésre, mert nem látunk bele a másik életébe, és mi az, ami még belefér a teherbírásába.

Viszont olyan jó lenne, ha minden abortusz előtt álló nő előbb a baba melletti érveket gondolná végig, s ha csak egy olyan relative kisebb áldozaton, lemondáson múlik egy élet, amit mégis meg tudna oldani, inkább azt választaná és nem az "emberáldozatot" a saját álmaiért vagy kényelméért.

Szia!

Azzal kezdeném, hogy nem vagyok vallásos. Mégis, az utolsó hozzászólóval értek egyet teljes mértékben.

Hogy miért?

Az abortuszt azért "találták fel", és legalizálták, mert akkoriban még nem volt valódi védekezésre lehetőség, így annak a nőnek, aki nem akart szülőgéppé válni, csak ez a lehetősége volt. Azóta viszont teljesen megváltozott a helyzet. Persze lehet mondani, hogy nincs 100%-os védekezési mód, de azért tegyük a kezünket a szívünkre : aki tényleg komolyan veszi a védekezést, annál elég kicsi az esély hogy mégis teherbe esik. A tájékozatlanságra pedig ne fogjuk rá, hogy abortuszra jogosít : csak el kéne olvasni a betegtájékoztatót. Onnantól pedig az én felelősségem, hogy elég biztonságosnak ítélem-e meg, és ha igen, akkor azért a pici esélyért szintén én vagyok a felelős, és ebben az is benne van, hogy ha mégis teherbe esem, akkor megszülöm a babát.

Ha véletlenül balesetet okozok, és maghal valaki, akkor sem mondhatom, hogy bocsi, véletlen volt. Vállalnom kell érte a felelősséget, ahogy minden egyes nap minden egyes döntésemért és tettemért. És ez nem életkor kérdése, mindennek van következménye, még gyermekkorban is.

A nők önrendelkezési joga : számomra ez azt jelenti, hogy eldönthetem, védekezem, vagy sem. Onnantól, hogy egy másik élet fejlődik bennem, már nem magamról döntenék, hanem róla. Innentől válik az abortusz számomra gyilkossággá. Nem is akármilyenné, hanem a saját gyermekemé. Akárki is az apja, egyik fele belőlem származik. Hogy tehetnék vele bármi rosszat is? Ha úgy érzem, nem vagyok felkészülve, vagy nem fogom tudni felnevelni, akkor inkább örökbe adom, lehet, hogy nekem nagyon fájna, hogy valahol van egy gyermekem, aki nem engem szólít anyának, de hogy vehetném el tőle az életét a saját kényelmem miatt?

Az élet egy lehetőség, míg a halál olyan végleges. Még az anyaméhben is...

gyilkosság nem is kérdés

de ha büntetnék, vagy nagyon drága lenne, a nők otthon, a háztartásban fellelhető eszközökkel tennék meg...

bár akkor nagy valószínűséggel ők is belehalnának, de akkor is megtennék