9 hónapja próbálkozunk sikertelenül. Néha úgy érzem, ha mégis összejönne a bébi, "haragudnék" rá, vagy "utálnám", hogy nem jött korábban. Normális gondolatok ezek?

olyan sokfélét érzünk mi nők, ha sokáig próbálkozunk és semmi, nem? Az is lehet hogy el van keseredve nagyon a kérdező.

Biztos nem utálnád. MI 8 hónapja probalkozunk, bennem inkább olyan érzések kezdtek előtörni,hogy lehet nem érdemlem meg? nem figyelek eléggé az egészséges életmódra..stb.? És nem a leendő gyermekem iránt éreztem dühöt, hanem a világ iránt, avagy olyanok iránt, akik szülhetnek, aztán meg mondjuk eldobják a kicsit. De elmult. Könnyű azt mondani persze, hogy légy laza, de a hit abban, hogy megérdemled és igenis sikerülhet tényleg erőt ad/hat. Én is ezzel próbálkozom épp.