Hogy tudok kicsit hatni a páromra babavállalás szempontjából?

Megmondom őszintén, én irigyellek. Mindketten tanultok, jön a baba és a szülők eltartanak titeket.... :-))

Nekem sem biztos hogy lenne kedvem és erőm a nehezebb utat választani. De hosszú távon, úgy gondolom, nektek és főleg a babának az a jó, ha ti tartjátok el magatokat, függetlenül a (nagy)szülőktől. Ráadásul így úgy érzik majd, jogosan szólnak bele az életetekbe. Mert ne áltasd magad; MINDEGYIK nagyszülő jobban tudja, hogyan kell gyereket nevelni :-)

A másik: babát csak akkor, ha mind ketten AKARJÁTOK; az, hogy ő belegyezik, nem elég.

Hidd el, tanulás mellett nagyon nehéz babát vállalni. Tudom, mert én is így vagyok. 16 évesen jöttem össze a jelenlegi párommal, akkor gimiban 11.-es voltam. Mire kijártam a sulit, 18 évesen eldöntöttük, jöhet a gyerek ha akar.(Én már ekkor nagyon szerettem volna gyereket) Közben felvettek óvónőképző főiskolára, ami 6 félévből áll. Ez volt 2009-ben. 2010-ben, meg is fogant a kisfiunk, és még ebben az évben, 2010 decemberében meg is szültem. A sulit levelezőn csinálom az eleje óta, megszakítás nélkül. Terhesen jártam ki a 3. félévemet, és 4 hetes volt a babám, mikor mentem suliba, mert kezdődött a 4. félév. Jövő héten kezdődik az utolsó félévem, és ha minden jól megy nyáron kezembe vehetem a diplomát. Csakhogy, nekem azért a diplomáért elég keményen meg kell dolgoznom, ugyanis az 1 éves kisfiamtól, még a wc-re sem tudok kimenni, annyira anyás, annyira eleven. Nehéz tanulni, ráadásul egy félévért fizetek 85000 forintot.

Bár nálunk mégis más a helyzet annyiban, hogy a párom, 36 éves, dolgozó mintaapa. Mindent meg tud nekünk adni, soha nem kellett kérnünk egy popsitörlőt sem a szüleinktől, sőt inkább mi segítjük őket. És mindezért nagyon hálás vagyok neki. Nagyon imádom a fiamat, bár ha újra kezdhetném a suli miatt, eltolnám a gyerekvállalást, hogy könnyebb legyen. Viszont az is nagyszerű érzés, hogy mindjárt vége az iskolának, diplomám is lesz, gyerekem is van, és így már hamarabb munkába is fogok tudni állni.

Szóval én is azt tanácsolom, járd ki előbb a sulit,mert baba mellett nagyon nehéz tanulni.

20/L

Ez benned egyelőre csak vágy, és természetes...

Egy fontos dolgot gyakran elfelejtenek a veled korabeliek, de még később is. Egy gyerekért akit vállalsz, te vagy a felelős, mert ugye te vállaltad. Nem a szüleid. Tehát úgy kell belevágni ebe, mintha a szüleid nem léteznének...Ugye szerencsés esetben még ott vannak veled, ha valami problémád van tudnak segíteni, és nem anyagi segítségre gondolta, de akár úgy is. Viszont amikor a babavállalásról dönt az ember, akkor őket nem szabad figyelembe venni.

Először nem vagy kíváncsi, hogy magadat hogyan tudod ellátni?

Nem olyan egyszerű elsőre a fejedb en tartani a számlákat, legyen meg a mosás főzés legyen rend, de tölts időt a pároddal, a barátaiddal, szánj időt a szüleidre, esetleg testvéreidre, minden nap állj helyt a munkahelyeden, fejleszd magad, mert amúgy "eltaposnak", pihenni sem ártana...és még sorolhatnám. nem olyan egyszerű kialakítani ezekre a rutint..

Ha ez megvan, lehet gondolkodni a babán, és új rutinokat kialakítani,...

(mi 1,5 éve lakunk együtt, lakás berendezve (1 új kanapé kell még.. ,én is hatni próbálok a páromra, májusban leszek 25, ő idén 26... ő : ráérünk még, én: mire várunk, nem lesz jobb gazdasági helyzet ugyse...)

Viszont kívánom, hogy neked hamarabb sikerüljön ezt elérni, főleg mert "ember tervez, Isten végez"

(19 évesen egyetemre mentem és a z akkori párommal csak azt vártuk, hogy végezzünk és házasság, majd baba legyen,(ő akarta jobban, de én is vágytam rá) aztán a suli alatt szétmentünk..., erre értettem az előző idézetet)

bocs h hosszú lett

Szerintem senki nem támadott le, mindenki elmondta a véleményét.

De szerintem nem vall felelősségteljes gondolkodásra, hogy a szülők mejd eltartanak. Bántás nélkül, nőj fel, és utána vállalj babát.

Kedves kérdező!

Kicsit cinikusan megjegyzem: kijelenteni, hogy komoly kapcsolat ez vicces.

Másrészt az élet majd meghozza.

Mi nem terveztünk babát, albérletben lakunk. Kirúgtak a munkahelyemről egy héttel azelőtt, mikor megtudtuk, hogy terhes vagyok. Párom fizetése nagyjából a rezsire lett volna elég. Az első 5 hónapban hánytam, így jártam állásinterjúkra és titkoltam a terhességem, hogy felvegyenek. Lett új munkahelyem, úgy, hogy a sikeres vizsga után összeestem és el kellett mondanom, hogy terhes vagyok mikor a mentőt hívták. Van egy 3,5 hónapos kislányom. Igen jobb lett volna, akkor ha van már saját lakás, kis félretett pénz de nem így lett. Hál istennek a nagyszülők is segítenek.

Abban az előttem szólóknak igaza van, hogy úgy, hogy ő még egyetemre jár baromi nehéz gyereket nevelni. Mert ott készülni kell a vizsgákra, hiszen később ebből lesz jó állása. És amikor egész éjszaka üvölt a gyerek vagy 2 napig akkor nem biztos, hogy fel tud készülni, jó persze munkahelyre sem egyszerű bemenni.

De úgy babát vállalni, hogy nektek nincs jövedelmetek és mind a ketten iskolába jártok nagyon nehéz, függetlenül attól, hogy van szülői háttér, mert pont azért, amit írtál bizonytalan az időseknek is a biztos munkahely.

Az, hogy mivel tudsz rá hatni, abban nem tud más tanácsot adni.

Illetve abba is érdemes belegondolnod, hogy tegyük fel még csak-csak sikerül gyerek mellett elvégezned levelezőn valami iskolát. Milyen eséllyel indulnál a munkaerő piacon? Egy gyerekkel az oldaladon, semmi munkatapasztalattal és egy levelezőn elvégzett valamivel?

Persze lehet javulni fog a helyzet, de egy pályakezdőnek így sem könnyű, nem pedig egy gyerekkel.

Mindenesetre, sok sikert a közös jövőtökhöz, sikerüljön együtt megvalósítani álmaitokat :)