Hogy mondjam el a páromnak hogy baba lesz? Extrém a helyzetünk?
Kicsit furcsa a helyzetem, de kérlek olvassátok el. 30 éves vagyok, a párom 35. Már 3 éve együtt vagyunk, de a páromat a szülei egy lelki terrorban tarjták(amit ő nem érzékel, hisz ebben nőtt fel). Az első kapcsolata vagyok. Soha nem volt se barát, se barátnő senki az életében csak a család(maximum a 40 éves egyedülálló nővére, aki még mindig otthon él).
Én endometriózisos vagyok amivel kezeltek. Sok orvos azt mondta soha nem lehet babám. A ciklusom sem állt még be rendesen, de most el sem hiszem, de nagy valószínűséggel babás vagyok. Hihetetlen csoda ez. A problémám a párom. Többször beszélgettünk a lombikról(hisz azt mondták máshogy esélyem sincs), de ő elzárkózott, hogy tőlem akar, de még nem áll készen. A baj az, hogy én úgy látom ő örülne neki, csak a családja ellenzi. Mi ennyi idő után még együtt sem élhetünk, mert a családja mindig akadályt gördít elénk. Ezért a babát is ellenzik, hisz a párom egyszer már kijelentette, ha baba van egyértelmű hogy mi 3-an fogunk élni és nem velük. Így anyuci fél, hogy a fia elmegy otthonról.
Mindenünk megvan a picihez, anyagi, szeretet, bizalom, karrier, iskolák stb.
Hogy mondjam el neki? Félek, hogy "csalódna" bennem. Az meg sem fordul a fejemben hogy elhagy, hisz ismerem, nála odaadóbb embert soha nem ismertem. Igazából ő a szüleitől fél. Ide hallom az anyját(hogy tudtad fel.ni a 30 éves barátnődet 3 év után, hát felelőtlen vagy).
Én minden nap a szülőkkel harcolok.
Kérlek ne elítéljetek, csak ha van netán hasonló köztetek mit tenne?
válasza:Dehogy ítél el senki, gratulálok neked/nektek.
Szerintem egyszerűen mondd el a párodnak a helyzetet, és mit lehetne tenni ilyenkor. Figyeld meg a reakcióját, azt, hogy mit mond. Csak utána tudsz elkezdeni gondolkozni.
Sajnos mese nincs: elmondani muszáj, jobb, ha minél hamarabb túlesel rajta. Szerintem is az a legjobb megoldás, ha jó messzire elköltöztök.
válasza:Örülök, hogy tudsz bízni a párodban, és hogy megérdemli ezt a bizalmat.
A távolság azért nagyon fontos ám. Ha jót akartok magatoknak, költözzetek minél messzebb, ahonnan nem rángathatját haza a párodat minden percben. A szüleim kisgyerekkoromban az anyai nagymamámnál laktak, biciklivel félórára a nagyanyámtól. Apám minden áldott nap hazabiciklizett az anyját meglátogatni. Ez a mai napig így van, csak ma már naponta többször megy haza, illetve mióta bevezették a telefont, azóta nagyanyám minden vacakságért telefonál. Szinte csinálja a bajt, nem veszi be a gyógyszereit, ettől persze rosszul lesz, és azonnal apámat tárcsázza, aki meg azonnal ugrik a nap akármelyik szakában, éjjel, egész napos munka után fáradtan, a várva várt focimeccs ötödik percében, állandóan. Rokkantnyugdíj mellett dolgozhatna, kapott is munkát többször is, de nagyanyám ilyenkor rejtályesen lebetegedett, apám kivett pár nap szabadságot, hogy vele legyen, utána meg tapintatosan közölte vele a munkaadó, hogy amíg az anyja ilyen nagyon beteg, addig ne is jöjjön vissza dolgozni.
A másik meg, hogy apám ott őrlődött két nő között, az anyja meg a felesége között. Odahaza a felesége dohogott, ha meg "haza" hazament, akkor a nagyanyám szidta az anyámat. Apám nem bírt dönteni, csak menekülni, mégpedig az italba. Masszív alkoholista lett, csak hogy ne kelljen józanul szembenézni az élettel. Két nagy betegség fordította vissza erről, ma már nem iszik, de nagyon keserű gyerekkorom és fiatalkorom volt mellette, én is szabályosan elmenekültem otthonról miatta, és felnőve szinte fóbiám lett, hogy önálló férfit keressek, aki megáll a lábán egyedül is, nem úgy, mint az apám.
Ezt azért írom le, hogy figyelmeztesselek: nem csak nektek lehet nehéz életetek egy ilyen anyós közvetlen közelében, hanerm a gyereketek is megihatja a levét, de nagyon. Az anyósoddal való állandó harc a párodért mindhármótok életét kikezdheti, de teljesen. Ne engedd! Én jobb életet kívánok nektek, mint a szüleimnek és nekem volt.
11:18-as voltam.
válasza:Ja, és amellett, hogy anyám főz rá, mos rá, takarít rá, apám pedig folyton a szoknyáján ül és hallgatja a pletykáit, a nagyanyám folyton azon siránkozik, hogy őt senki se szereti.
Most már abbahagyom... :-)
Köszönöm, hogy leírtad mindezt. És igen úgy ahogy én őrlődtem ebben a kapcsolatban a szülei miatt. Most úgy érzem én már egyáltalán nem vagyok fontos csak a baba.
Igazából a legjobb, ha tényleg leülünk és megbeszéljük. És a párom világ életében azt mondta, hogy a gyereknek nyugalom kell és apa is és anya is. Miután egyszer a fejéhez vágtam egy vita során, hogy nekem akkor is majd baba ha ő csak hétvégi apuka lesz és még mindig anyucival fog aluszkálni, akkor sértődötten mondta, hogy ugye nem tételezed fel rólam, ha gyerekünk lesz akkor én otthon fogok lakni és nem veletek.
Persze most már élesbe menne a dolog.
Az alkoholtól nem félek. A párom(barátok, társaság, hobbi nélkül), még soha az életében nem ivott és nem is szándékozik. Nála ha valami zavarja inkább visszabújik a csigaházába sé nem szól senkihez. De persze ezt otthon csinálja a pici szobájába, ahol anyuci látja(meg nem kérdezi mi baja, mert nagy ívben tojik rá), csak kombinál és már a következő alkalommal ha találkozunk úgy viselkedik velem. Holott sokszor azért töpreng a párom otthon is, mert ők okoztak bajt, de persze a mama mindjárt rámvetíti.
Még egyszer köszönöm a segítségeteket. És azt hogy kiírhattam magamból.
válasza:Légy bátor! Ha olyan a párod, ahogy mondod, akkor nem lesz baj! Anyucinak lesznek rosszabb napjai most, ami már nem a te, nem a ti feladatotok! Mindenki maga dönti el, hogy megváltozik-e vagy sem! Nem egynapos lesz ez anyósodnál, az biztos!
A párom hasonló volt, mint a tied. Nem akarta a családját megbántani, nem akarta, hogy csalódjanak benne. Ilyen dolgok miatt 5 évig karácsonyoztunk külön, éltünk külön...
ahhoz pedig, hogy megváltozzanak anyósék, 2 évet kellett várnunk, - de akkor legalább már várnUNK! :)
Eljön az idő, nyugi, addig meg csak a kis családodra koncentrálj! :)
Fel a fejjel! A párodat biztosan át fogja formálni a tudat, hogy immáron apuka!
Ha nem tolakodás, megírhatod, hogy mit reagált! Nagyon érdekelne...
Üdv!
Persze, hogy megírom. De előbb szeretnék dokihoz menni, hogy ő is megerősítsen ebben. És hogy minden rendben. Utána jöhet a beszélgetés. És majd megírom.
Köszönöm Neked is, hogy írtál.
válasza:Teljesen egyetértek az előttem szólókkal. Egyvalamiben egészíteném csak ki őket: amíg nem vagy 3,5 hónapos terhes, addig tartsátok a család előtt titokban. Ez az időszak a legveszélyesebb időszak a spontán vetéléseket illetően, és nagyon fontos, hogy nyugalomban teljen. Szerintem nem hiányzik neked, hogy nap mint nap veszekedned kelljen a párod fölött a drága kis anyucikájával. Csak ehhez a párod is tartsa magát, nehogy kikotyogja. És addig még rajtad se fog látszani, mintha Isten is így akarta volna, hogy a legveszélyesebb időszakban titokban lehessen tartani.
És sok sikert, nagyon szorítok, hogy önálló családot alapíthassatok. :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!