Hogy mondjam el a páromnak hogy baba lesz? Extrém a helyzetünk?
Kicsit furcsa a helyzetem, de kérlek olvassátok el. 30 éves vagyok, a párom 35. Már 3 éve együtt vagyunk, de a páromat a szülei egy lelki terrorban tarjták(amit ő nem érzékel, hisz ebben nőtt fel). Az első kapcsolata vagyok. Soha nem volt se barát, se barátnő senki az életében csak a család(maximum a 40 éves egyedülálló nővére, aki még mindig otthon él).
Én endometriózisos vagyok amivel kezeltek. Sok orvos azt mondta soha nem lehet babám. A ciklusom sem állt még be rendesen, de most el sem hiszem, de nagy valószínűséggel babás vagyok. Hihetetlen csoda ez. A problémám a párom. Többször beszélgettünk a lombikról(hisz azt mondták máshogy esélyem sincs), de ő elzárkózott, hogy tőlem akar, de még nem áll készen. A baj az, hogy én úgy látom ő örülne neki, csak a családja ellenzi. Mi ennyi idő után még együtt sem élhetünk, mert a családja mindig akadályt gördít elénk. Ezért a babát is ellenzik, hisz a párom egyszer már kijelentette, ha baba van egyértelmű hogy mi 3-an fogunk élni és nem velük. Így anyuci fél, hogy a fia elmegy otthonról.
Mindenünk megvan a picihez, anyagi, szeretet, bizalom, karrier, iskolák stb.
Hogy mondjam el neki? Félek, hogy "csalódna" bennem. Az meg sem fordul a fejemben hogy elhagy, hisz ismerem, nála odaadóbb embert soha nem ismertem. Igazából ő a szüleitől fél. Ide hallom az anyját(hogy tudtad fel.ni a 30 éves barátnődet 3 év után, hát felelőtlen vagy).
Én minden nap a szülőkkel harcolok.
Kérlek ne elítéljetek, csak ha van netán hasonló köztetek mit tenne?
válasza:én bizony amint lehet, azonnal kivonnám anyuci befolyása alól: elköltöznék, hogy a mi saját életünket éljük, a saját 3személyes kis családban.
egy ilyen családdal a nyakatokon mindig csak a konfliktus lesz...
a kérdés sztem igazából az, hogy tudja-e, mennyire befolyásolható, és hogy a családja ezzel visszaél? belátja-e, hogy válaszút előtt áll?
válasza:Miért ítélne el bárki is? Nagyszerű dolog, hogy babátok lesz! Ez esély arra, hoyg végleg a saját életeteket éljétek. A párod látja a szülőktől való függés problémáját? Ő hol lakik? Otthon?
Miért csalódna benned? MIben csalódna? Beszéljétek át, hogy ez micsoda szép esély végre egy önálló, felelősségteljes életre. De fontos, hogy megáértse, mivel járhat a szüleitől való függőség. Ha kell, menjetek párterápiára (szerintem amúgy mindenkinek kéne, én is örülnék, ha a Párom eljönne velem...).
válasza:Édesem!Először is gratulálok.Bár más okból, de nekem is hasonló helyzetem volt.Az apa tétova, én elég idős, endometriózisos, és babás.Ő sem volt felkészülve, de mikor megtudta, akkor boldog volt.Aztán egy hónapig rémesen félt.És most együtt élünk hárman, és imádjuk a mi kis bogarunkat.:)
A legrosszabb verzió, hogy az anyukáját választja a párod...
Ha te vágysz erre a kicsire, hidd el, minden rendben lesz.
Köszönöm.
Igen minden vágyam ez a pici. Életem értelme.
A párom igen még otthon él. 2 utcára lakunk egymástól, de esténként haza kell menni aludni(hétköznap), mert másnap munka van. Jó példa mondom a nővére aki detto otthon csak már egy begyöpösödött vénlány aki féltékeny és úton útfélen kihasználja a párom(anyucival együtt). De rém cselesek, mert úgy intézik, hogy a párom pozitív dolgoknak ítéli meg a reakcióikat.
Elhagyni sosem hagyna el a párom. A családért sem. Ezt tudom. Ez kiderült a 3 év alatt. Csak nagyon fél tőlük. A beszélgetéstől, hogy "csalódást" okoz. Ezt nevelték ki belőle.
Sokat beszélgettünk erről és már eljutottunk odáig, hogy igazat ad nekem. Csak ugye gyáva.
válasza: válasza:Nem ítéllek el, csak nagyon sajnállak. Iszonyú nehéz neked. És még csak biztatni sem tudlak, sajnos. Bármennyire is szeret a párod, úgy tűnik, hogy még nem vált le az anyjáról.
Sajnos az én apám 60 évesen még mindig ugyanebben szenved. A nagyanyám az anyámat az esküvőjükön minden qrvának elmondta a vendégek előtt, amiért elveszi tőle az egyetlen fiacskáját. Azóta is folyamatosan megpróbálja befeketetíteni mindenki előtt, elsősorban apám előtt, de kicsi koromban velem is próbálkozott. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy a kapcsolatunk 35 év után is feszült. Ráadásul az apám még most is az anyja pártját fogja a feleségével szemben. Amikor a saját házasságomról beszélgettem a nagyanyámmal, jó tanácsként a következőt adta nekem: a jó házasság titka, hogy nagyon szeresd az anyósodat. És ledöbbent, amikor elmondtam neki, hogy az én anyósomat egy hónapban jó, ha kétszer látjuk.
Én ebben nőttem fel, ilyen tapasztalatokkal a hátam mögött sajnos nem tudlak biztatni semmi jóval. Amíg a párod le nem válik az anyjáról, és el nem kötelezi magát melletted, addig hiába a nagy szerelem, hiába a baba, mindig a szülei lesznek az elsők az életében. Én a helyedben elköltöznék a párommal a lehető legmesszebb az anyóstól, és nem tartanék vonalas telefont se, csak ha van hívószámkijelzője.
Gratulálok a babádhoz, tényleg hihetetlen csoda, ne mondj le róla semmiért se!
Köszönöm a válaszokat.
Igen tényleg nagyon nehéz, de a remény hal meg utoljára. Bízom abban, hogy a párom felelősségtudata(mert ez azért már más helyzet) felülkerekedik mindenen.
Csak kicsit most én félek a reakcióktól.
válasza:Szia!
Hát eléggé gáz a helyzeted!Mutasd meg neki a tesztcsikot és mond meg neki,hogy ezután már együtt kell lennetek,nem anyucival meg a nővérével!Remélem a párodnak nem lesz lelkiismeretfurdalása,de te és a baba vagytok az elsők,ezt beláthatja a családja is!Én megkérdezném azért az anyjától,hogy neki hogy esett volna,ha annakidején ő is csak igy élhette volna az életét a párjával!Ne legyen már ennyire önző!Különben ismerős a helyzet,mi is igy kezdtük a párommal,és amint lehetett le is léptünk,mert nem birom az anyósomat,mert mindennel telebeszéli a fiai fejét!Határozottan kell fellépni,különben nem fog megváltozni a helyzet!
Bocsi,ha durva voltam!
Neked pedig nagyon sok boldogságot!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!