Lehetek én még valaha anyuka?

Utolsó előtti vagyok, csak még eszembe jutott valami. Mégpedig az, hogy amikor egy nőt ilyen hatalmas veszteség(ek) ér(nek), mint amiken te is átmentél, akkor szerintem természetes, hogy kétségekkel van tele. Én is megfogalmaztam magamban az általad feltett kérdést legalább ezerszer. Sőt, valahol mélyen "tudtam is", vagy legalábbis biztos voltam benne, hogy nem fog, vagy csak nagyon nehezen és sokára összejönni az új baba. Ehhez képest a "szünet" utáni 3. hónapban összejött! :) Nem mondom, hogy nem izgulok, hogy minden rendben legyen, de az új babával visszakaptam egy szeletet abból az ősbizalomból is, ami az első babánkkal együtt elment.

Minden rendben lesz!

20.29-es vagyok. Köszi a drukkot: ránkfér és nagyon jól esik! Szerintem nagy valószínűséggel veszélyeztetettnek fog számítani a következő várandósságod. Én ezt próbálom úgy felfogni, hogy ez igazából egy lehetőség, hogy sokat pihenjek és jól ráhangolódjak a baba fogadására. Ráadásul nekem a komplikációk miatt mostmár hetek óta feküdnöm kell, így minden a férjem nyakába szakad, de ez hihetetlen módon megerősítette a köztünk lévő köteléket. Ő szavakkal nem tudja elmondani (nem az a típus), hogy ő is nagyon várja a picurt és borzasztóan aggódik, de ő is bízik, ahogyan én, hanem a tetteivel mutatja meg. És így, hogy "veszélyeztetett" vagyok, külön lehetőséget kapott az érzelmei kommunikálására. Szóval én nem érzem tehernek a "veszélyeztetettséget"... A komplikációkat már inkább, de ahogy írtam szerintem ez egy nagy bizalomjáték :)

Én is nagyon szorítok nektek! Kitartást és minden jót!