Vállalnál/Vállaltál albérletbe gyermeket? Miért?

Áruld el mennyiben más saját házba gyereket vállalni? Főleg ha hitel is van rajta...

Külföldön majdnem mindenki albérletben él...

Én vállalnék, csak jönne már...

Sokan írták a külföldet. Én kint élek, és csak két szót az árakhoz. Minden nagyon attól függ, hogy mekkora az albérlet, és hogy hol van. Mi pl. pillanatnyilag nem tudunk/akarunk megengedni magunknak nagyobbat, mint 45 m2. Ez még pont annyiba kerül, amit gond nélkül ki tudunk csengetni. Szerintem egy ekkorában még 1 kicsi gyerekkel pont el lehet férni. Nekem nagyon fájna, ha egyikünk fizuja csak a lakásra menne el. Akkor már inkább fizetem a hitelt. Nagyon reméljünk, hogy pár éven belül már belevághatunk valami saját projektbe... Bár olyan összegbe kerül akár egy kicsi lakás is, hogy le sem merem írni. Valószínűleg ezért is élnek itt sokan albérletben.

Szerintem az albérlet önmagában nem gáz, egyetértek azzal aki írta, hogy a lényeg, hogy tudják fizetni. Szerintem sokkal inkább egy szépen berendezett albérlet, és rendes körülmények, mint nyakig eladósódva, egy sajátban, úgy hogy semmire sem futja. (Bocsánat, a példa nyilván sarkított, és NEM akarok SENKIT megbántani, nem azért írtam.)

Valoszinluleg vallalnek gyereket alberletbe, ha abban a helyzetben lennek, ez nem allitana meg a gyerekvallalasban.

Inkabb laknek alberletben, mint, hogy hitelre vegyek fel "sajat" lakast, de szerencsere en nem ebben a helyzetben elek, a szuleimtol es a parom szuleitol tobb hazat es lakast kaptunk.

vállalnék albérletbe, ha úgy adódna, de úgy alakult, hogy "saját" házat vettünk, hitelre, és így jött a kislányom.

Én csatlakozom ahhoz a válaszolóhoz, aki azt írta, hogy ez a hiteles ház egyszer az enyém lesz, nyugdíjas koromban már nem kell az albérlet kifizetésével törődnöm, meg azzal, hogy a főbérlő eladja-e a házat, vagy ő költözik bele vagy bármi, és én költözhetek, keresgethetek másik albit...jó, már 10 év múlva sem kel laggódnom, mert elvileg, írom, elvileg lejár a hitel.

Meg majdnem annyi a törlesztőm ,mint egy 2 szobás albérlet, vagy csak 5 ezerrel több...

szóval igaz, nagyon, hogy mindegy, csak tudja fizetni az ember akár az albit, akár a hitelt.

Két hozzászóló írta előttem, hogy kidobott pénz az ablakon az albérlet díja. Mi is így gondoltuk, ezért leültünk, és kiszámoltuk, mennyit "dobunk ki" az ablakon az albérleti díjjal, valamint mennyit tudunk félretenni mellette, és kiszámoltuk, hogy hitellel hogy járnánk.

Egyértelműen az albérlet+takarékoskodás jött ki jobban, és nem pár száz ezer forintról van szó, hanem milliókban számolva.

Nekünk "könnyű", mert olcsó az albérlet, alacsony a rezsije, sokáig is maradhatunk itt, szóval nekünk így jobban megérte. És ha van egy olyan hónap, amikor valamiért kevesebbet tudunk félretenni, az nem nagy tragédia, mert utána pedig többet tudunk félretenni, így kiegyenlítődik, kicsit "mozog" a pénz, és mindenünk megvan. (Akkor kezdtünk el gondolkozni hitelen, mikor a második született, de a barátnőmet látva -svájci frank alapú hitellel- azt mondtuk, hogy inkább nem, inkább okosan, de kevesebb aggódással és ijedtséggel spórolunk.)

A másik ok az, hogy mi nem itt szeretnénk letelepedni, de még 1 évet biztosan itt lakunk, így utána bárhova mehetünk(nyilván munkahelytől azért függ valamennyire).

Albérletbe vállaltuk az elsőt. A másik lehetőségünk az volt, hogy a férjem hétvégi apuka lesz, mert egy haverjánál hét közben elalhatott Pesten (oda kötötte a munka), én meg mehettem volna a szüleimhez vidékre. Ezt nem akartuk. Azt mondjuk tudtuk, hogy nem sokáig lesz így, mert örököltem egy házat, csak el kellett adni, és lakást keresni. Fél év volt az egész, de a főbérlő gyakran keresztbe tett.

Nem bántam meg, de tény, hogy nehéz volt egy másik ember hülyeségeihez alkalmazkodni, aki bár nem lakott ott, de naponta felhívott, vagy megjelent ezért-azért. Ez a része rosszabb volt, mint fizetni a lakhatásért.

Vállalnék. Most az, hogy jogilag kié a lakás semmiben nem befolyásolja a körülményeit. Inkább válllok gyermeket egy bérelt lakásba, mint sajátba, úgy, hogy el vagyok adósodva és az ugyanakkor lakásra sokkal nagyobb a törlesztőrészlet, mint a bérleti díj. Szóval ez az adott helyzettől függ, de sokszor jobb körülményekkel jár egy albérlet.

Valószínű így is lesz egyébként: jól keresünk, de nincs saját lakásunk és a mobilitás miatt nem is fogunk venni. SOKKAL jobb körülményei lesznek a gyerekemnek szerencsére, mint többnyire azoknak, akik 10-20 éven keresztül fizetik a hitelt (kb amíg a gyerek felnő végig...)

Egyébként a világ többi országában, ahol nem ekkora trend a saját lakás, boldogan nőnek fel bérelt házban/lakásban a gyerekek. Sőt régen itthon is így volt, édesanyám is bérlakásban nőtt föl, apukám is albérletbe született.