Vállalnál így gyermeket vagy várnál a megfelelő háttérre?
A helyzet az, hogy nagyon megoszlanak a vélemények a gyermekvállalással kapcsolatban: Valakik szerint ráér egy nő 30 éves korában szülni, valakik szerint pedig nem baj az, hogyha egy nő fiatalon (20 év felett) szül. Valakiknek a karrier előrébb való, mint a családalapítás. Persze ez is egy nézőpont. Most jönne a személyes része a dolgoknak:
Mi a vőlegényemmel 21 évesek vagyunk, lassan 1 éve együtt élünk (nem albérletben). Sajnos munkánk még nincs, így..erre nem lehet alapozni. Természetesen rajta vagyunk az ügyön, hogy állást találjunk és dolgozzunk. Viszont..ez sajnos egyáltalán nem könnyű. Mindketten vágyunk már egy babára, tudjuk, hogy azt a gyermeket nem elég megszülni, el is 'kell' tartani, fel is 'kell' nevelni és ezek pénzbe kerülnek. De a munkaerőpiacon sem hemzsegnek az álláslehetőségek, már nem vagyunk tanulók, hogy diákmunkára mehessünk. Pályakezdőként pedig szintén nehéz elhelyezkedni, mert nincs pár év munkatapasztalat. Segítségünk lenne a gyermekvállalásnál annyi, hogy babakocsira, kiságyra, ruhákra nem kell költenünk, mert azt kapnánk rokontól. Éveket pedig nem szeretnénk várni arra, hogy mire meglesz a megfelelő anyagi háttér. Ez sajnos nem úgy működik, mint régebben. A kérdésem pedig az lenne, hogy ilyen esetben Te mit tennél? Számodra melyik fontosabb? Megfelelő anyagi háttér vagy pedig az, hogy gyermeked legyen?
Köszönöm szépen mindenkinek a válaszát!
Úgy vállalni gyereket,hogy egyikünknek sincs munkája? Soha! Ilyen fiatalon még lehet anyagi hátteret szerezni és utána jöhet a baba.
De munka nélkül akkor sem vállalnék gyereket, ha 30 lennék!
Nagyjából ebben a helyzetben vagyok/voltam
Mi 24 évesek vagyunk, 2010-ebn végeztünk a sulival?ár másfél éve együtt élünk, saját lakásban, nem találtunk munkát...a hátralékok gyűltek,mert a szülőket nem akartuk kihasználni, segíteni akartak, de nem engedtem,mert hogy mi vállaltuk (nem örültek a költözésnek), akkor meg is oldjuk..(Édesanyám azóta bevallotta, hogy vérzett a szíve értünk, de elfogadta és büszke is volt a döntésemre/döntésünkre, azóta kezel felnőttként)
NYáron akadt a megélhetésre diákmunka (a tanulójogviszony októberig él ugye)..
nagy nehezen sikerült alkalmi munkaválallóként elhelyezkednem, az havi max 60, páromnak semmi..
jól bedolgoztam magam, felvettek állandóra, igaz nem a szakmám, érettségivel lehetne csinálni, de ez van, szeretem is (felszolgálok)
márcustól vagyok állandón, közben páromnak is lett munka (nem szakmában)
Már látom, hogy lesz esélyünk a babára , "látom az alagút végét"
1 éves muinkaviszony nélkül nem válallnék, mert azt nem bírnánk, hogy csak 35E plusz a párom keresete...megélnénk, de akkor soha nem lépnénk előre.., De nem ez a legfontosabb, hanem, hogy a ha a párom elvezsti időközben a munkáját, akkor 35E ből nem lehet 3 embert etetni plusz a rezsi, ezért tartalékolunk pl 6 hónap alatt az összes hátralékot kb 250E kifizettük, mégis kb 250 maradni fog hó végére (90-110E es fizuk)
Úgy érzem ha letelik az egy évem, jöhet a baba, ha párom is egyetért:)
Jah ember tervez, Isten végez... Ki tudhatja mikor jön...:)
bocs kicsit hosszú lett...
tehát nem várnék sokat, de 1 év munakviszony, viszonylag tuti állás, ha egyedül maradsz, se legyen katasztrófa anyagilag..
Én is 21 vagyok, de soha nem vállaltam volna úgy gyereket, hogy sem nekem sem a páromnak nincs munkája. Legalább is egyikőnknek. Az nagyon kevés, hogy megkaptok mindent. Akkor is el kell tartani, ellátni, a felmerülő költségeket fedezni. Mégis miből? Először legyen munkátok, mindketten fiatalok vagytok. Utána jöhet a gyerekvállalás.
16hós kisfiú anyukája.
Így azért picit még várnék, azt hiszem.
Én 23 éves vagyok, a férjem 27. Nagyon vágytuk a babát, és hála Istennek ő kapott egy nagyon jó lehetőséget, amivel már fel tudtuk vállalni. Én még egyetemre járok, ez nálunk az ő fizetése mellett -ismét hála Istennek :))))- nem okoz gondot, de a babavárásnak azért az általad említetteken túl is vannak jelentős költségei. Ha neki nincs munkája (orvos egyébként), vagy akár ha pusztán csak a sima orvosi fizetés kapja, és nincs saját lakásunk (persze ez utóbbi nem a mi érdemünk, hanem a szüleinké, nyilván), akkor azt hiszem, még vártunk volna egy picit.
Tudom, hogy várni a legnehezebb, és azt is tudom, hogy nevetséges a munkakínálat, de ilyen helyzetben szerintem mindenképp szükséges egy kis türelem. Drukkolok, hogy mihamarabb munkát kapjatok, és minél előbb tudjátok vállalni a vágyott gyermeket!
25 hetes kismama :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!