Megtartanád a gyereket, ha úgy fogant, hogy megerőszakoltak?

és ha én is beírom, h nem tartanám meg, akkor az én válaszom is 100 %-os lenne?

elképesztőek vagytok. komolyan.

Én nem tartanám meg.

Olyanok szokták megtartani akinek senkije sincsen, se család, se élettárs.

Sziasztok!

Szerintem ez a(z egyik) legnehezebb kérdés, amit bárki is feltehet…

Olvasgattam itt a válaszokat, és kavarog bennem annyi minden ezzel kapcsolatban. Alapjába véve nagyon gyermekbarát vagyok, imádom a kicsiket, de nem tudom mit tennék egy ilyen esetben, és nagyon remélem, hogy sose kerülök olyan helyzetbe, hogy ezen kelljen gondolkodnom.

Engem 1,5 éve majdnem megerőszakoltak, szerencsére csak majdnem, de nagyon közel voltam az ügyhöz, így, saját élethelyzetként belegondolva még nehezebb a kérdés, annál, hogy mit tegyen, és mit ne tegyen ilyen esetben egy megerőszakolt nő. Mert nem lehetne ebben tanácsot adni senkinek. Itt nincs jó és rossz megoldás, itt csak 2 rossz döntés van, amiből a kevésbé rosszat kell kiválasztani.

Ha valakit megerőszakolnak, óriási lelki törést szenved, és sokszor nem csak a lelki fájdalmakkal kell megküzdenie, hanem a fizikai fájdalmakkal is, a sok szörnyű emlék mellett.

Ezt alapul véve a születendő gyermek nem több egy „rossz emléknél”, egy „szörnyű balesetnél”, s ez a tudat az idők végezetéig kínoz anyát-gyermeket egyaránt…

Abban az esetben viszont, ha a nő képes felülemelkedni a gondokon, képes elfogadni, és kimondani, hogy „ez van, ez történt! Felesleges rajta rágódni, megváltoztatni nem tudom, de elfogadom…” akkor talán van esély.

Ha képes a születendő csöppségben nem a szenvedést meglátni, és képes rá nem úgy tekinteni, mint egy kínzó emlékre, akkor még talán szeretheti is.

Ha elfogadja, hogy ami történt már csak a múlt, amin nem változtathat, és elfogadja, hogy a kicsi egy ártatlan kis lélek, aki nem tehet semmiről, akinek a személyisége aszerint lehet jó és rossz, amilyen neveltetést kap majd élete során, még szeretetben fel is nevelheti. Ám ez mind nagyon nehéz, és nem tudom, hogy ezt egy ilyen trauma után mennyire lehet valóra váltani, egyáltalán lehet-e vagy csak elméletek maradnak mindörökre…

Ám nemi erőszak után általában azonnal kapja a nő a 72 órás tablettát, ami általában megkíméli ezektől a döntésektől.

Abban az esetben, viszont, ha az a két lehetőség lenne, hogy vagy abortusz, vagy megszülni, valószínűleg megszülném… azonban azon, hogy mi lesz a továbbiakban, erősen elgondolkodnék. Ha nem tudnék együtt élni a tudattal, hogy milyen körülmények közt fogant, ha nem tudnám szeretni, akkor örökbe adnám, de ezzel legalább esélyt adok neki az élethez.

Ezt ma így gondolom…

Őszintén kívánom sose kelljen ilyen döntést hoznotok!

17/L

nem..

nem lenne elég az erőszak fájdalma, még 8 hónapig szenvedhetne a terhesség tüneteivel. főleg ha olyanok a sérülései. gondolj bele mit jelent 8 hónap felborult hormonokkal, és a teherrel hogy mindenki kérdezgeti: honnan van? a többiről már nem is beszélve. a terhesség még enélkül se lehet könnyű, nemhogy egy ilyen esemény után.

Igen, mindenképpen megtartanám, mert számomra a gyermek egy csoda. Az erőszakot nem lenne könnyű túllépni, de soha nem jutna eszembe, hogy azt a kicsi lelket vádoljam, amiért ilyen szörnyűség történhetett velem.

Igazából, ez attól függ, mennyire tud valaki elvonatkoztatni az eseményektől. Én szerencsére eltudnék - bár ne adja az ég, hogy ez történjen velem - és a babát biztosan ugyanúgy szeretném, mintha másként fogant volna.