Magadra ismersz? Magamra már nem ismerek.
Elég régóta próbálkozunk a férjemmel és még nem jött össze a baba. A környezetemben a rokonságban nagyon sok gyerek van és sok baba. Kényszerítve mosolygom rájuk. Olyan mintha nem szeretném őket, pedig szeretem, csak a sajátomat puszilgatnám inkább. Azt hiszem lassan begolyózom. Folyton ciklus . hut nézegetem, meg keresem a jobbnál jobb homeopátiás szereket. Képes vagyok több ezer forintot fizetni ezekért, még akkor is ha alig van pénzünk úgy, hogy a férjem nem is tud róla.
Pont ma jött meg az egyik ilyen tablettám amit neten rendeltem. Úgy érzem az elkeseredettségem egyre csak nő és depresszióba taszít. Már nem tudom mitévő legyek.
Megértelek! Szégyellem, de én sem tudok úgy állni a környezetemben lévő gyerekekhez, mint pl. régen. Örülök más sikerének meg gyerekének, de titokban szétbőgöm az agyam, hogy nekünk ez miért nem adatik meg.
Orvosnál voltatok már? Ha régóta próbálkoztok, nem ártana egy kivizsgálás. Ha van valami probléma, nem biztos, hogy ezek a gyógyszerek segíteni fognak, amiket vásárolgatsz. Ha meg minden rendben, akkor csak lazítani kellene :)
Én is kiírhattam volna ezt a kérdést...
Én még rá sem bírok nézni babákra, gyerekekre, most próbálom programozni az agyam, hogy képes legyek szeretettel fordulni feléjük.
Hiszen a babák nem tehetnek róla, hogy nekünk még nem jött össze.
Nehéz...
Szia!
Én is tökéletesen megértelek (sajnos), mi már több mint 3 (és fél) éve várunk babára. Én is képes vagyok sírógörcsöt kapni minden egyes hír hallatán, hogy valaki babát vár, vagy gyereke született, és én sem érzem jól magam ettől. Megpróbáltam rájönni, hogy miért érzem, amit érzek, hiszen én is tudom, hogy ez nem normális, és azt is, hogy nekem attól még nem lenne jobb, ha másoknak sem sikerülne... Arra jutottam, hogy minden egyes terhesség híre azzal szembesít, hogy az idő múlik, az élet folyik a maga medrében, de mi még mindig nem jutottunk egyről a kettőre gyerek ügyben, másrészt mindig szembesít azzal, hogy valami nagyon nincs rendben velünk. Vannak, akik már egy komplett családot össze tudtak hozni annyi idő alatt, amennyi ideje mi küszködünk az első babánkért... eredménytelenül.
Meg persze, irigy is vagyok, tudom. A szeretteimtől, barátaimtól mondjuk nem tudom irigyelni, de amikor felelőtlen, szeretettelen szülőkről hallok/olvasok, akkor nagyon fel tudom magam idegesíteni, hogy bezzeg nem nekik van meddőségi problémájuk. Nagyjából amióta az eszemet tudom, az anyaságra készülök, most már bőven itt is lenne az ideje, lehetőség, háttér, minden megvan hozzá, csak...
Nálunk most fog kezdődni az orvosi vizsgálódás, külföldön élünk, azért tartott ennyi ideig, de már 29 múltam, nem vagyok hajlandó tovább várni. Sokáig ignoráltam a gondolatokat is, van más dolgunk is-felkiáltással, de a babás hírek mindig visszarángatnak (csak az elmúlt pár napban 3 hír jutott el hozzám).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!