Rágörcsölés vagy amikor jönni szeretne a baba?

Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy amekkora áldás a "technika", akkora átok is. Abban az időben, amikor mi az első gyerekünket terveztük a párommal, nem volt sem ciklus.hu, sem ovuteszt, sem terhesteszt, sem pé előtt/után akárhány nappal, sem semmi. A szerelmünk volt, és az, hogy nagyon jó volt szeretkezni. Nem a gyerekért, hanem a magunk örömére. És megfogantak, világra jöttek mind a négyen úgy, hogy hőmérőt a nagyfiam születése után vettem, mert hozzátartozik egy kisgyerekes háztartáshoz.

Nem gondolom, hogy a biztonságos családtervezés felesleges. Biztosan vannak olyan esetek, amikor az orvosi segítség nélkülözhetetlen. De abban biztos vagyok, hogy egy egészséges párnak nem használ, inkább árt, ha folyamatosan figyelik magukat, időzítenek, mérnek, tesztelnek. A felszabadult boldogság vész el abban a méricskélésben, hogy 5 órával előbb kellett volna, mert az ovuteszt azt mutatta...

Hát, én az idegesítő "nem szabad rágörcsölni" kategóriába tartozok. Egy kapcsolatom ráment, hogy egy évig nem jött a baba, egymást okoltuk miatta, a szexuális életünk már csak a babagyártás köré épült és úgy tűnik, hogy ehhez nem volt elég stabil...

Négy év volt, mire kihevertem, megismerkedtem a mostani párommal és megbeszéltük, hogy nem védekezünk, majd jön, ha akar. Persze nekem előjöttek újra a görcsök, számoltam, mértem, 8 hónapig. Aztán munkahelyi, családi és egyéb problémák árasztottak el, a korábbi normális ciklusom felborult és 40 napokra jött meg, az egész pedig 1 napig tartott, a strandon meg összeszedtem a jó öreg gombát és azt kezelgettem, amikor tényleg teljesen váratlanul terhes lettem.

Biztos van mindenre példa és ellenpélda, én azok táborába tartozok, akik szerint el kell engedni magad szex közben, azt élvezni és nem azon töprengeni, hogy vajon ebből lesz-e trónörökös.

Tudom, hogy nem könnyű, nekem tényleg akkor jött össze, amikor nem számítottunk rá. Annyira nem, hogy a mai napig nehezen tudjuk elhinni, pedig már 16 hetesek vagyunk:) Sok sikert mindenkinek!

Szerintem a kettő közötti az ideális. Nem árt, ha az ember lánya tudja, hogy kb mikor van peteérése, de ehhez elég, ha rendszeres a ciklus, és azt mondod, na ezen a héten kell megfogannia. :-)

Viszont ha gond van, azon nem segít, ha nem gondolunk rá. Tehát ha eltelt pár hónap, és még mindig nem sikerül, akkor nem ártana egy kivizsgálás. Tudom, a dokik azt mondják, majd egy év után kell csak elkezdeni, de ez csak azért van, mert belekalkulálják, hogy nem jókor van együtt a pár, vagy olyan gond van, ami idővel magától is helyreáll (pl apa ideiglenesen kinyírta a kiskatonáit forró fürdővel, és nem is tud róla). És ilyenkor jönnek a csodasztorik, hogy már feladták, nem gondoltak rá, akkor ütött be a csoda. Vannak ilyenek is de azért a nagy többség, ha ilyen sokáig nem jön a baba, nem is fog segítség nélkül babásodni. Persze nem segít, ha valaki minden nap ezzel foglalkozik, idegesíti magát rajta, mert a stressz olyan hatással van, hogy a szervezetünk azt hiszi, nem vagyunk biztonságban, ezért védekezik a terhesség ellen. És itt megint az jön, hogy amikor beletörődünk, hogy nem lesz, elmúlik a szorongás, és a testünk "engedélyezi" a babát.

Mindezzel azt akarom mondani, hogy nem érdemes annyira belemerülni, hogy minden napunk erről szóljon, de nem szabad a homokba dugni a fejünket, hogy biztos minden rendben van.

Bocs az offért!

Írjátok, hogy menzi utáni 2.napon illetve a ciklus végén jött össze a baba. Honnan tudjátok ezt ilyen biztosan? (én még nem voltam terhes)

Én nem görcsöltem rá, nem mértem a hőmet, nem csináltam ovu tesztet, viszont ha láttam a tojásfehérjés nyákot, akkor együtt voltunk!

Így sikerült a második hónapban a baba!

Ja és amit még megfigyeltem, amikor sikeredhetett, akkor nagyon szerettük egymást,és mindketten nagyon élveztük az együttlétet!

Szóval szerintem lődd be nagyjából a középidőt, amikor peteérésed lehet, és szeressétek egymást a pároddal :)Lényeg, hogy élvezzétek, és ne babagyártásról legyen szó!