Lassan 30 éves leszek, nagyon szeretnénk a párommal babát. Miért aggódok mégis a jövőt illetően?

Honnan tudjuk, miért aggódsz? :D

Egyébként meg azért, mert manapság ezt szajkózza mindenki, hogy ha nincs szuperbiztosan minden elrendezve a követlező két évtizedre, akkor aggódj. Ami egy nagy marhaság :D

Majd ha jönnek a problémák, akkor megoldod. Ha nem vesznek vissza, akkor keresel mást. Felesleges már most ezen parázni.

Nemrég láttam egy képregényt a témában, tipikus, és ez a gondolatmeneted most ilyen volt: [link]

Óóóóóó én megértelek!:)

Mi lesz ha nem jön össze az a munka,mi van ha így nem mi van ha úgy nem....és még 1 évet várjunk,még 2-t még 3at!Bár én még csak 24 vagyunk de máris 40 leszek mire TALÁN minden klappolni fog!Sz*r 1 évünk volt(mi nem szülőkkel lakunk),mondhatni 10 éves házasságokat próbára tett volna a mi 1 évünk,de túléltük,nem haltunk bele,volt mit ennünk,a lakás is megmaradt!Szóval most telt be a pohár,nem érdekel tovább a dolog,ebben az évben mindent helyre rakunk és jövőre neki látunk a babaprojektnek!:)

Természetesen nem a segélyekre akarok szülni nyilván,azért várunk még jövő évig,de üsse kő ha épp nem új babakocsija lesz a gyereknek...nem te meg nem is én leszek az első,sem pedig az utolsó akinek a gyereke használt babakocsiban csücsül!:)Szóval ne aggódj főleg ne több év múlva várható problémákon és mindent bele!:)

Igen, hát nem könnyű... én 19 és 21 éves voltam mikor a gyermekeim megszülettek. Az életünk nem volt egy sétagalopp, megjártuk a nyomort - volt, hogy gyerekeknek beteget jelentettünk, mert nem volt a buszköltségre zsozsó :( - de együtt maradtunk és felneveltük a gyerekeinket szülői segítség nélkül! most mindketten felnőttek, párjuk van, mi hajtottuk a melót, mondhatni átlagon felül élünk, lányoméknak biztosítottuk a saját lakást, kölcsönöztünk(!) nekik kocsira stb. Voltak nagyon nehéz éveink, de a kapcsolatunk megősödött, és most 22 év házasság után betöltve a 40. évemet 5 hetes terhesen várom a jövőnket :)

Úgyhogy bátran bele kell vágni, az élet nem lehet mindig kegyes, de mindennek megvan az oka, ésha szeretitek egymást le tudjátok győzni az akadályokat! sok sikert! :)

Szerintem sosem tudhatod hogy jobb jön vagy rosszabb.

Tehát lehet hogy most iszonyat jól megy, aztán 2 év múlva meg pont az ellenkezője.

De az is lehet, hogy most rosszabbul megy, aztán 2 év múlva meg sokkal de sokkal jobban fog menni!

Saját példám: jól fizető munkahelyem volt 3 évig, jól ment, viszont kb fél éve nincs melóhelyem. A babát most akartuk vállalni, akkor is amikor jól ment, és akkor is, amikor megtudtuk, hogy kirugtak... 1 éve még nem is gondoltam, hogy ilyen helyzetbe kerülhetek.

Szerintem ez ne befolyásoljon a babavállalásban!

Ahogy írták előttem, nem mindenből kell a legdrágábbat és a legjobbat venni a gyereknek!

Az meg hogy van hol laknotok, lenne segítségetek, szerintem nagyon is sokat jelent babavállalás területén!

Én inkább ilyen dolgokat is mérlegelnék, persze az anyagiak mellett.

Mintha csak az én fejemben lévő aggodalmakról írtál volna...:)

Azt tudom neked írni erre, amit nekem is mondtak a barátaim: sajnos nem születtünk sem milliomosnak, sem királylánynak meg királyfinak, problémák, nehézségek mindig is voltak az életünkben, és mindig is lesznek...De ahogy eddig megoldottuk, ezután is meg fogjuk!

Úgyhogy ne félj belevágni a baba-projektbe! Úgyis lesz valahogy! Olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy!!! :)