16 és fél évesen nagyon korai lenne a Baba? (főként velem egykorúak írjanak! )

Akkor vállalj gyereket,amikor az indokaid között már nem szerepel az,h a párod szülei mennyire szeretnék,vagy az,h majd segítenek az osztálytársaid és az osztályfőnököd,vagy az,h ciki,ha egy gyereknek 16 évesen 36 évesnél idősebb az anyja.Mert ez így nagyon kedves,naiv,tele van nagy elhatározásokkal,de a valóság sokkal kiábrándítóbb lenne.Az elején mindenki nyüzsögne körülötted,aztán szépen elszivárognának.Mert a 16 éves osztálytársaid bulizni járnának,aztán felvételire készülnének,és elmennének továbbtanulni.Anyukád dolgozik,nem lenne mellette annyi ideje az unokájára,amennyit szeretne...Először költözz össze a barátoddal-más kérdés,h ezt is nagyon korainak tartom ennyi idősen-,tanulj,szokj bele az önálló életbe.

Én 4 gyereket szültem 30 éves korom után,nem bántam meg,h ilyen "későn".:)Sőt.

És hidd el, a gyereknevelés nehéz dolog,szép,de nehéz.

08:51-es vagyok megint

Azt elfelejtettem írni, hogy anyukád örülne és támogatna írtad egy hozzászólásban hogy 53 éves, szerintem ennyi idősen nem az az álma hogy a kislánya szüljön neki egy gyereket, mert amég te suliba vagy ő vigyáz a gyerkőcre, mert az apuka dolgozik hogy eltudjon tartani téged és a babátokat. Tudom hogy mindenkinél van egy ilyen hogy ő most akar babát de hidd el ráértek még ha már nem a szüleitekre kell támaszkodnod, ha már te is tudsz felmutatni valamit és nem azt hogy van ey babám és még iskolába járok (ne vedd sértésnek nem annak szántam) Sajnos tudom milyen amikor nem tudsz gyerkőccel elmenni dolgozni mert még fiatal vagy és ha beteg a gyerek neked kell otthonmaradni+ mellette suli

16 évesen nagyon korai. De párod 22 és még neki is nagyon korai. A srácok, akikkel régen kijártunk 24-26 évesek, egyiküknek sem jutott még eszébe a gyerek, vagy maximum úgy, hogy majd x év múlva. Ne vállald, mert nagyon könnyen egyedül maradsz.

16 évesen ismertem meg az első barátom, a szülei nagyon aranyosak voltak, szép nagy kertes házuk volt, a srác jól keresett. Érettségi után szerettem volna megházasodni és babát vállalni. De szerencsére nem így lett. 3 évig jártunk, majd hirtelen megromlott a kapcsolatunk és szakítottunk. Most 24 éves vagyok, párommal 5 éve együtt, még van egy félévem az egyetemből és várandós vagyok. De nagyon sokszor érzem úgy, hogy még mindig korai. Bár vágyom rá egyre inkább, de korai. Nem az életkorom szempontjából, hanem hogy alig dolgoztam gyedet nem fogok kapni, csak a gyest és a családit. Párom fog eltartani. Nem egy kellemes érzés. Elég stabil a kapcsolatunk, de nagyon rosszul érzem magam, ha bele gondolok, hogy nem tudok a babámnak szinte semmit venni. Nem én fogom megvenni az ágyat, a kocsit, semmit. Sőt lehet ott sem leszek mikor majd párom megveszi, ugyanis, most elég sok minden közbe jött anyagiak szempontjából, és azt mondta "Ne félj augusztusra (a baba születéséig) helyre jövök és majd megveszem neki a bútort és ami kell".

Ez nekem nagyon rosszul esik, hogy még csak ott sem leszek és kiválasztani sem együtt fogjuk, mert ő csak akkor akar menni vásárolni, ha lesz pénze.

Szia!

Bocsi, de szerintem is nagyon korai!

Én most vagyok 25, van egy szakmám, és belevágtam a jogi egyetembe mellette, most vagyok ötödéves, holnap védem a diplomámat, és mindemellett 30 hetes kismama! A férjemmel szerencsére jól kialakítottuk a kis életünket, a szüleink is támogatnak minket, saját lakásban lakunk, ahol a kisasszonynak külön szobája lesz, alapvetően elégedett vagyok.De! Még én sem dolgoztam hivatalos munkaviszonyban (csupán megbízással, vagy nyári diákmunkával), nem lesz gyedem, csak a gyes és a csp, és nagyon félek, mi lesz velünk..Persze van megtakarításunk, meg a férjem dolgozik is, de akkor is. Most költözködtünk, bútorokat vettünk elvitt egy csomó pénzt. Valamint ugye folyamatosan nő a pocak, én meg hízom ki a terhesség előtti ruháimat..nadrágokat már 7. hetes korom óta csak a kismama fazont tudom hordani, illetve ezeket a nagyon bőket..De most jött el az az idő, hogy a felsőimet sem tudom ráhúzni a hasamra, hiába nyúlósak, már felgöndörödnek, és mindenből új kell! Nem veszek kismama fazont mert baromi drága, csak nagyobb méretű hagyományos dolgokat, de így is teljes ruhatárcsere...rengeteg pénz

Amire én nem is gondoltam, pl. a vitaminok, gyógyszerek, havonta 10-15 ezer körül visznek el..A picinkónak is annyi holmi kell..sosem gondoltam volna..és ráadásul minél kisebb valami annál drágább..mi nagyon sok mindent vateráztunk, így egy csomó pénzt spóroltunk, de pl. bútorból újat szerettünk volna, mert azt sokáig tudja majd használni, hopp 200 ezer...Tényleg rengeteg pénz, szóval ezt nagyon jól gondoljátok meg!

Valamint én 16 évesen még nagy lázadásaimat éltem:D Én is szerettem volna már babát, de tisztában voltam vele, hogy még baromi korai!Igazam volt, mert így 25 évesen teljesen máshogy gondolkozom, más dolgok érdekelnek, és sajnos jobban látom azt, hogy az élet nem olyan egyszerű rózsaszín vattacukormáz, mint ahogy azt az ember gyerekként képzeli..Mindenesetre én nagyon várom a picinkót, és természetesen az apja is, szóval ez a legnagyobb öröm, de már én is teljes mértékig stresszben vagyok, hgoy mi lesz az államvizsgáimmal(ami egy kicsit nagyobb falat mint egy érettségi)..Ugyanis beléptem a 3. trimeszterbe, ismét álmos vagyok, hamar fáradok, menni, hajolni, ülni, aludni csak nyögve tudok..nagoyn sok erőt elvesz ez az áldott állapot! Szóval szerintem ezt még gondoljátok át! Kívánom, hogy maradjatok együtt örökre a pároddal( mi 17 évesen jöttünk össze a férjemmel, szóval nem lehetetlen dolog), és hamarosan (min. 4 év múlva) már Ti si babázhassatok!:)

(ui: bocs, hogy hosszú és kusza lettem, de mindent le akartam írni, ami eszembe jutott!)

Szia! Én is nagyon érettnek éreztem magam 16 évesen, és nagyon szerettem volna fiatalon anya lenni. Kislánykorom óta az volt a vágyam, hogy sokgyerekes anyuka legyek. Csak nálam volt egy feltétele ennek, mégpedig, hogy férjez menjek, ahhoz az emberhez, akivel (tényleg!) az egész életemet le akarom élni! Bár gyerekkorunk óta ismertük egymást, mégis 21 voltam (ő 19), amikor világossá vált, hogy ő az a személy, akivel családot szeretnék alapítani. Két év múlva házasodtunk össze, és rá másfél évre (én 24,5 voltam, a férjem 22,5) született az első gyermekünk. Most 30 éves vagyok, a férjem 28 (úgy gondolom, még mindig nagyon fiatalok, de mindenesetre nagyon fiatalosak) vagyunk, és az ötödik gyermekünket várjuk. Tehát teljesült az álmom/álmunk. De gondolni se merek arra, mi lett volna, ha mindez 16 évesen történik velem... Ha akkor választottam volna párt, jól elszúrtam volna az életem. Így viszont boldog, 2 diplomás, 2 nyelvvizsgás, lassan 5 gyerekes anyuka vagyok. Utólag visszanézve, egy perccel sem szeretném hamarabb kezdeni az anyaságot, így sem maradtam le semmitől, de legalább felelősségteljesen tudtam dönteni.

Tanulni a gyerek mellett? Ez elég meseszerű feltételezés... Néhányaknak ugyan sikerül, de kínkeservek árán...

Szerintem legalább érettségizz le, aztán ha még mindig úgy gondolod, akkor hajrá!

Ja, és ne gondold azt, hgy bárki is irígységből szeretne lebeszélni! Ezeket a válaszokat a józan ész diktálta!