Mi lesz az első gondolatod és miket fogsz tenni ha végre meglátod a várva várt pozitív teszted?

Második babámat nagyon vártam, 5 évi próbálkozás után foggant meg.

1. nagyon örvendtem

2. kétségbe voltam esve (nem tudom miért, de nagyon - hogy minden rendben legyen, tudtam mire számithatok és lehet azért.)

3. felhivtam a férjem azonnal! és bejelentettem

4. mivel 2 hetet késett és már 6 hetes voltam, bejelentkeztem dokihoz, 1 hétre kaptam időpontot - igy már volt szivhang)

utána : nagyon hánytam a negyedik hó végéig, igy a felhőtlen öröm elmaradt, olyan igazi kismamaérzés csak utána volt, azt nagyon szerettem. Rendszeresen jártam dokihoz, természetesen szültem, 10 hóig szoptattam. Vezettem/vezetek babablogot is, ahol lejegyeztem a fejlődését... és az utána következőket is : 10 hós volt mikor újra terhes lettem az Ikrekkel (ők is már 8 hósak) Bocsi, ha hosszú voltam...

Először is had írjam le, hogy nagyon örülök a kérdésednek, végre egy olyan ami nem a GYES fizetésére és a babakelengye honnan?, mennyiért? típusú kérdés. Ezeket már úgy unom! ;-)

1. szintén így volt, gyorsan fogtam a fényképezőgépet és lefényképeztem hogy ha lenyugodtam akkor is ugyanazt látom-e majd?

2. szintén: bőgtem, nevettem, rettegtem, féltem

4. én először a páromnak mondtam el, de már mindent tudott, mert látta az arcomon a boldogságot

3. a család többi tagjának csak az uh. után mondtuk el

5. és ezután minden létező embernek elmondtam! :-D

Később:

1. én is elterveztem a naplóírást, de nem vagyok egy kitartó típus, így ez abbamaradt

2. rengeteget olvastam és még jobban összezavarodtam hogy ezt én nem érzem, ez nálam nem így van, stb... úgyhogy ezzel csak óvatosan!

3-5. ezeket pedig nagyon élvezd ki, mert ezeket a pillanatokat soha többé nem fogod átélni. Legalábbis nem így, első gyermekes anyukaként.

Kívánok neked szép kövér pozitív teszteket és boldog babavárást! :-)

Szia!

Nálam így történt:

1. Először csak az első csík jelent meg, el is könyveltem, hogy na ez negatív, aztán ott volt rajta a második csík is nagyon halványan. Örültem mint majom a farkának, de azért megfordult a fejemben, hogy nem rossz-e a teszt, így csináltam még utána egy párat :)

3. Nem mondtam el senkinek, majd csak a 12. hét után.

4. Én is meglepiszerűen akartam elmondani a páromnak, úgy hogy az első uh-ról készítek képet és odaadom neki, de nem bírtam ki addig, így nem volt benne semmi különös, csak közöltem, hogy terhes vagyok :)

5. Én is elmondtam nektek :)

Később:

1. Én is vezetek naplót. Egyet word-be, ahova feljegyzek mindent, minden héten képeket készítek a pocakomról, megmérem a haskörfogatom, vezetem a testsúlyom, leírom, hogy mi történt velem aznap a babavárással kapcsolatban.

2. Már mielőtt terhes lettem volna azelőtt is elolvastam mindent, pl. ez az oldal nagyon sokat segített, előtte azt sem tudtam mi az az ovuláció, vagy hogyan is történik pontosan a fogantatás, mi az a beágyazódás. Sajnos mi az inszeminációig is eljutottunk, de ez volt a legjobb döntés, mert egyből sikerült!

3. Még csak magamnak vásároltam kismama ruhákat de ebbe nagyon belejöttem, valahogy le kellene állítanom magam. A 12. heti uh után viszont biztos elkezdek babacuccokat vásárolni :D

4. Én voltam az 5. héten, aztán a 6. héten. Ezután már csak 12 hetesen kellene mennem, de nem bírtam ki és a 8. héten is elmentem, ami nagyon nagy élmény volt, mert már baba formájuk volt és az egyik babóm mocorgott is :) Ekkor készítettem róluk az első képeket, amiket majd kinyomtatok és belerakom egy fotóalbumba.

5. Hát beszélni nem tudom, hogy fogok-e velük, de zenét tervezem, hogy majd hallgatunk.

Hát ennyi :)

először is egy szépséges zene:

http://www.youtube.com/watch?v=3oDLgGZFgkI

A lányom tervezett baba volt, a fiam meglepi (nagyon nehéz anyagi körülmények, apa elutasította stb), úgyhogy nagyon különbözőképpen éltem meg mindkét várandósságomat.

A lányomnál

1: elsőre sikerült, nagyon örültem, kiabáltam is, meg sírtam a boldogságtól

2: apa ott izgult a wc előtt, mikor kirontottam, már tudta mi van, ő is nagyon örült (aztán meg megőrjített az aggódásával...)

3: időpontot kértem a nőgyógyásztól, azon a héten mehettem is, már volt szívhang, ott is sírtam

4: hihetetlen euforikus állapotban éltem, a családnak elújságoltuk, meg néhány közeli barátnak, munkahelyen csak a 10. hét után.

5: itt is elújságoltam, meg regisztráltam fórumokra, elkezdtem a várandóssággal kapcsolatban minden fellelhetőt elolvasni :-)

6: a 14. héten volt egy életmentő műtétem, ne msokon múlt, hogy a babát is elveszítsük, de megmaradt és én is... ezután nagyon aggódtunk, hogy minden rendben menjen, persze veszélyeztettként itthon dekkoltam eztán. Rengeteget beszéltem hozzá, simogattam, zenét hallgattunk, nagyon élveztem az egészet, hogy nő bennem stb... és nagyon aggódtam hogy vajon mennyire viselte meg a sok stressz, a gyógyszerezés stb. Végül makkegészségesen született, bár korababa lett. De mostmár 2.5 éves és nagyszerű gyerek, okos és eleven, egy tündérboszorka. Tényleg boszi: 6-6 ujjal a kezein született.

A fiamnál:

egy elszakadt óvszeres balesetből fogant, teljesen váratlanul, a férjem tiltakozása ellenére megtartottam, majdnem ráment a házasságunk is.

1 : nem hittem a szememnek, a következő 3 tesznek meg nem akartam hinni.

2: nagyon féltem, hogy mi lesz, tudtam, hogy nem akarja majd őt, meg a csalásom is hülyének fog tartani...

3: sokat sírtam, tépelődtem és eldöntöttem h megtartom

4: hónapokig hallgattam mindenkitől ezért...

5: problémamentes várandósság volt, de nagyon fájt, hogy csak én várom őt és más nem Így aztán persze elmaradt a nagy boldogság amit elsőnek megéltem...

6: csodálatos kisfiú lett, már 1 éves, ő az én életem kicsi hercege.

Sziasztok!

Még nem vagyok terhes, bár hasonlóan tervezgetem a vele kapcsolatos dolgokat, mint az előttem szólók.

Csak azért írok, hogy nagyon tetszik ez a kérdés, s a válaszok, úgyhogy ha még írnátok ilyen élményeket, én is szívesen olvasnám :)))

Én ha végre meglátom a két csíkot:

1. Elsírom magam

2. Kiabálok a páromnak hogy úristen úristen nézd meg igaz-e

3. Együtt sírunk a fürdőben ülve a padlón

4. Elmondom a szüleimnek

5. A naplót én is vezetni fogom

6. Orvoshoz járok

7. Már bent foglalkozom a babával, beszélgetek vele, a párom szerintem folyamatosan :D

8. Megszülöm :)