Aki megérezte, miből érezte meg még a mensi kimaradás előtt, hogy megfogant a babája?

Egyszerűen éreztem. Eldöntöttük, hogy babánk lesz, és tudtam, hogy elsőre sikerülni fog.

Apa mondta is, hogy - na, készülj, most érzem, hogy alkottam :D

Éjjel történt, hogy felkeltem, és belém hasított az érzés, hogy már lakik bennem valaki.

Pár nap múlva egy vérpecsét még jobban megerősített ebben, tudtam, hogy akkor ágyazódik be.

Már nemvárt előtt halvány pozim lett, de tudtam, hogy erősödni fog, ami aztán pár nap után be is igazolódott.

Egy olyan fura dolog, amit csak az anyai ösztönnek tudok felfogni, az, hogy az ajtó visszacsapódni készült, és én nem az arcom védtem, hanem ösztönösen a pocim elé ugrott a kezem. Pedig ekkor még se pozi teszt, semmi sem mutatta, hogy mi a helyzet. Egyszerűen ösztönök, vagy nem tudom.

Nászúton voltunk, kb: mint a nyulak végi..:) És mikor a repülőről leszálltunk, hányingerem volt, pedig kifele semmi bajom nem volt...

A második babánknál semmi bajom nem volt a repüléssel hazafele sem...Meg voltam győződve hogy kizárt a terhesség..Végül akkor is pozitívat teszteltem.

Kedves utolsó,

Első vagyok. Együtt érzek veled. Én is kettőt veszítettem, de soha nem adtam fel. Nagyon nehéz volt feldolgozni, de gondolj arra, hogy valamiért el kellett neki menni, valószínű nem lett volna egészséges.

Ne csüggedj, azóta nekem is itt ül az ölemben a 27 hónapos kisfiam. :D