Teherbe estem. A baba apjának milyen (jogi) kötelezettségei vannak?
21 éves vagyok, és hathetes terhes. Nem szerettünk volna babát, védekeztünk óvszerrel, nem is szakadt ki (mindig ellenőrizzük), nem is csúszott le, nem tudom mi lehetett most a probléma. A lényeg, hogy babát várok, és meg is szeretném tartani, ha már így sikerült.
A barátom 20 éves, mindketten egyetemisták vagyunk, és 8 hónapja vagyunk együtt. Nagyon jó a kapcsolatunk, de ennyi idősen és 8 hónap után még nem beszéltünk komolyan közös jövőről - most viszont itt lesz egy baba, aki örökre összeköt minket.
Azt szeretném kérdezni, hogy ilyen helyzetben, ha a baba születése előtt, vagy akár utána, szakítunk a párommal (nem várhatom el tőle, hogy a gyerek miatt örökre elkötelezze magát mellettem), akkor neki milyen kötelezettségei vannak a gyerekre nézve? Úgy értem, kell tartásdíjat fizetni, és hasonlók?
válasza: válasza:Persze, ha szakítotok akkor gyerektartást kell fizetnie. Lányom keresztapjának a testvére pont így járt. 18 évesen teherbe esett, és az apa szakított vele, most pedig fizeti neki havonta a gyerektartást, ami a jövedelmének a 20 %-a.
Remélem segítettem.
Köszönöm a válaszokat.
Nincs állandó jövedelme, egyetemen tanul, tavaly dolgozott mellette részmunkaidőben, de idén elkezdett egy második szakot is, így csak alkalmi diákmunkák férnek bele az idejébe, ezért is kérdeztem, hogy működik ez ilyenkor.
Elsőnek: meg szeretném szülni ezt a babát, mert folyton arra gondolok, hogy hány nő szenved azzal, hogy évekig nem sikerül összehozni a babát, ki tudja, lehet hogy később nekem sem jönne össze, egy abortusz után, meg amúgy is, azt vallom hogy csak az vetesse el a gyereket, aki nem tud normális életkörülményeket biztosítani számára, anyagilag és érzelmileg.
Mi nem vagyunk gazdagok, de anyagilag megoldható lenne. A szüleim tudnak a terhességemről, elmagyaráztam, hogy nem terveztük, védekeztünk. Nagyon jó a kapcsolatom velük, mellettem állnak, támogatnak, az elején megadják majd azt az anyagi és gyakorlati segítséget, amit csak tudnak. Persze minél előbb igyekszem majd független lenni, de úgy vagyok vele (és a szüleim is), hogy inkább pár nehéz év az elején, mint hogy egész életemben bánjam, hogy nem szültem meg a babát.
Bár még a szüleimmel élek, van egy lakás a nevemre írva, amit még a születésem után vásároltak, hogy legyen hova költöznöm, ha független leszek.
A barátom is minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítsen (eléggé sokkolta a hír, de ő is támogatja a döntésemet).
Úgy érzem, nem lenne óriási felelőtlenség vállalni ezt a gyereket.
válasza: válasza:Én megbántam, hogy nem szültem egyetemista koromban. Én is vártam arra, hogy legyen ez, meg az. A fogyasztói társadalom rabja lettem. Pedig ugyanaz a férfi lett a férjem, később gyermekeim apja, akivel már egyetemista koromban is együtt voltam. 29 évesen szültem aztán az első gyerekem, és 32 évesen a másodikat. Én is ugyanilyen döntést hoznék a helyedben.
A jogi oldala pedig:
- apasági elismerő nyilatkozatot kell tennie a párodnak - kivéve, ha összeházasodtok - közjegyző előtt. Így fog a nevére kerülni a gyermek. Ezt a gyerek születése előtt kell megtenned, és vinni a papírt a szüléskor.
- a gyerektartásról pedig vagy megegyeztek, vagy per útján a bíróság állapítja meg. Ezt csak a gyermek születése után tudod megindítani - gyermektartás megállapítás iránti per - és a párod mindenkori fizetésének maximum 20%-a. Azonban, ha jó a viszonyotok, akkor szerintem érdemes megállapodni közösen, megállapodni arról is, hogy mikor láthatja a gyereket az apja, ki gyakorolja a szülői felügyeleti jogokat, és ezt a megállapodást elfogadtatni a bíróságon. Ezt szintén a gyerek születése után tudjátok megtenni - gyermekelhelyezés, gyermektartás megállapítása iránti per keretén belül. Ilyenkor nincs bizonyítás, hanem csak a bíróság úgymond hitelesíti a megállapodásotokat, ami bármikor végrehajtható. Közjegyző előtt is tehetitek ezt, de a bíróság a tuti.
Sok boldogságot a babához, és én irigyellek, hogy fiatal anyuka leszel :)!
válasza:Szia!Én már 17 évesen elkerültem otthonról,dolgozni kezdtem,egyedül tartottam fent magam úgy ahogy tudtam.Szüleim nem álltak mellettem semmiben.Tavaly februárban megismertem páromat(interneten),májusban már össze is költöztünk.Nagyon szerettük egymást de benne volt a pakliban hogy majd szakítunk de nem így alakult.Júliusban teherbe estem(védekeztünk(gyógyszert szedtem)) és elvetettük mert úgy gondoltuk hogy a kapcsolatunk még túl korai lenne egy kisbaba vállaláshoz.Rossz volt nagyon ezzel a tudattal feküdni -kelni hogy elvetettük de belenyugodtam.Szeptemberben szintén teherbe estem ekkor is védekeztünk sőt még jobban mint előzőleg de mégis jönni akart a pici.Sok mindent kibírt a kapcsolatunk ahhoz képest hogy még csak egy éve vagyunk együtt.Most járunk a 6.hónapban de már alig várjuk hogy megszülessen a kisfiúnk.Nekünk sem egyszerű az életünk az én szüleim egyántalán nem támogatnak semmiben,anyósoméknál lakunk és ők segítenek amiben tudnak.Lehet hogy most mégjobban erősödni fog a kapcsolatotok.Soha nem lehet tudni mit hoz a jövő.
Tartásdíjat csak akkor kell fizetnie ha te kéred tőle de önmagától is segítenie kellene.
Láthatási joga is lesz majd de azt is meg lehet beszélni és akkor nem kell bírósághoz fordulni
Meg lehet beszélni mindent (ha esetleg úgy alakul hogy szakítotok)és könnyebb lesz neki is és neked is.
Vigyázz magadra és a picire!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!