Hogyan vészeljem át, hogy a legjobb barátnőm terhes?

Én vagyok, aki még nem merte elmondani.

Az Én barátnőm még folyamatosan arról érdeklődik mikor megyünk sörözni, bulizni, meg nyáron a művészetek völgyébe....stb.

Nem a babára lenne írígy, hanem nem is tudom. Olyan nehéz ez.

A világ leboldogabb embere vagyok, és lehet hogy pont ez választ el a legjobb és egyetlen barátnőmtől.

Olyan nehéz ez :,(

szia.

Én ugyan ebben a cipőben járok mint te , nekem is a legjobb barátnőm terhes ugy hogy csak egyszer feküdt le egy pasival egy buliban és babát vár nekem meg 3 éve nem jön össze mikor megtudtam egy világ omlott össze bennem és azt gondoltam soha többet nem állok szóba vele , mert annyira irigy féltékeny voltam rá , egy hétig csak bőgtem és nem vettem fel neki a telefont , nem nyitottam ki neki az ajtót , de aztán rájöttem hogy ez lehetett volna fordított helyzetben is és akkor nekem is jól esne a barátnőm támogatása és meggondoltam magam és azóta minden szabad percemet "velük" töltöm , örülök neki hogy babós és persze elmondtam neki hogy nagyon féltékeny vagyok és még ő nyugtatott és érzett velem együtt szóval én csak azt tudom neked tanácsolni hogy ha ez mondjuk fordított esetben veled történne meg te hogy reagálnál , mond el neki mi bánt és ha tényleg jó barátnőd akkor meg fog érteni és tudni fogja hogy hogyan kezelje ezt a helyzetet , neked is lesz babód előbb mint hinnéd , szóval támogasd őt és legyél vele minél többet szerintem , tudom nehéz de ezt egy igaz jó barátságnak ki kell bírni.

Kitartást és mielőbbi babásodást.

Mi is nagyon szeretnénk babár és kiderült, hogy a baráti társaságunkban egy barátnőm várandós.

Először úgy éreztem, ez nem igazság, mert rengeteget cigizett, bulizott, nem részegedett le, de minden héten iszogatott, sokáig szedte a fogamzásgátlót (abbahagyta és fél évre rá jött a baba). Én meg, aki vitaminokat szedek, gyógyteázok, odafigyelek arra, mit eszek, nálam/nálunk semmi.

Nagyon csalódott voltam, persze örültem, hogy nekik összejött, de azért szerettem volna én is hasonló sikerekről beszámolni.

Ez a csalódottság addig tartott, míg át nem jött hozzám, miután megállapították a terhességet, és beszéltünk egy nagyot.

Ő kevésbé készült a terhességre, én annál inkább, bújtam a netet, szakkönyveket, így még én voltam az, aki tanácsot adhattam neki (bár nem saját, hanem mások tapasztalatából), és ezt pozitívan vette.

Most már én is úgy fogom fel, hogy kettőnk közül ő jár előrébb, de majd ő lesz az, akihez fordulhatok, ha kérdésem lesz akár a terhességgel, akár később a babás betegségekkel, szoptatással kapcsolatban!

És hogy tereljem a gondolataimat a saját sikertelenségünkről, nemcsak a a szokásos beágyazódás, fogamzás témakörét bújom a neten ;-), hanem figyelemmel követem az ő várandóságát is.

Egy beszélgetés mindig jót tesz! ;-)

Kismamák!

Mire ez a nagy dráma? Miért kéne mindenkinek, adott esetben szegény babátlan barátnőnknek velünk visongani az örömtől? Ahogy a válaszaitokat olvasom olyan benyomásom támadt, mintha a várandóságot csak valami erősen empatikus, kizálólag régi barátnőktől kapott lelki támogatással lehetne elviselni.

Pedig ez életünk legszebb szakasza. Ha a babára hiába váró barátnőnk ÉRTHETŐ módon nem tud velünk örülni, akkor osszuk meg örömünk a családunkkal, párunkkal, sőt, vezethetünk naplót, amiben leendő gyermekünkel osztjuk meg mindennapi élményeinket. Miért akarnék én olyasvalakit elrángatni a bababoltba, aki szenved attól, hogy én itt örömködök, őt pedig kínozza a vágy a baba után?!

Szegény unokahugom, amikor meghallotta, hogy babát várok csak annyit tudott kinyögni: Már Te is? Eszembe se jutott, hogy megharagudjak rá. Nagyon sajnáltam, hogy két év után még nem esett teherbe. Aztán persze magyon jól esett, amikor két hónap mulva írt egy emailt, hogy örül án, hogy babát várok, de olyan kétségbeejtő volt számára, hogy a környezetében "mindenki" babát vár, csak ő nem.

Azt hiszem, mi hormonváltozós, érzékeny kismamak igazán átérezhetnénk azoknak az ismerőseinknek a helyzetét, akik, nem olyan szerencsések, mint mi vagyunk. Lehetnénk velük megértőek, türelmesek. Nem irigyek ők igazából, csak fáj nekik a babahiány.

Kedves kérdező!

Biztos vagyok benne, hogy idővel megbarátkozol a gondolattal, hogy a barátnődnek elöbb összejött. Kívánom neked, hogy Te is mihamarabb átélhesd a babavárás csodáját és meglásd, nem olyan nagy tragédia, ha környezeted esetleg nem jár veled együtt a fellegek között.

Üdv: Éva, és Marci a 34 hetes magzat