Miért "verik a mellüket" azok, akiknek rögtön az első 1-2 hónapban sikerül teherbeesniük?

Nekünk is elsőre jött össze a baba. Nagyon boldogok voltunk tőle, főleg azért mert a hülye orvosok azzal riogattak 15 éves korom óta, hogy természetes úton soha nem fogok teherbe esni. (Mivel 172 cm-hez 47 kg vagyok.) Szóval nagyon jól esett a "hirtelen siker", valamiféle elégtétel volt a sok "cseszegetés" után. De soha senkinek nem mondtam ezt, csak annak a pár embernek, akik rákérdeztek.

12.05 vagyok,még annyit szeretnék, hogy ha nem jön össze azonnal a kisfiam annak idején hanem mondjuk csak 3 évre, akkor sem tagadnám, hogy nem jön össze, hanem azt mondanám, hogy még eddig nem sikerült.Én nem tudom mi a szégyen abban ha nem sikerül elsőre, és abban sincs semmi rossz ha valakinek azonnal sikerül.A lényeg, hogy egyszer sikerüljön, és mindenki boldog anyukává váljon.Hisz nem vagyunk egyformák, így kinek előbb kinek utóbb sikerül.

Nekünk is elsőre jött össze az első baba, de nemhogy nem vertem a mellem, hanem halálra ijedtem a + teszt láttán, még úgy is, hogy akartuk. Nekem hihetetlen volt, hogy azonnal sikerült, egyben ijesztő. Talán mások is hasonló okból jegyzik meg, hogy elsőre összejött, nem tudom. De szerintem nem dicsekvésből, hiszen ez nem valami érdem, amit kivívtak :)