Hasonló cipőben jár valaki? Hogy dolgozod fel?

Előre szólok, nagyon magam alatt vagyok, tehát nem egészséges lelkiállapotomban írom ezt a posztot. Remélem senki sincs ilyen rosszul, de aki igen, az légy szíves írjon.

Eléggé halogattuk a gyerekvállalást, a harmincas éveink elején járunk. Sajnos beigazolódott, amitől féltem, hogy húzzuk az időt és mikor már nagyon szeretnénk, nem jön a baba... Most már persze bánom, miért nem próbálkoztunk két éve is, de már késő.

A lényeg, hogy teljesen magam alatt vagyok, nem csak ezért, hanem azért is, mert a családban konkrétan mindenkire csak ránéztek és terhes lett. Mamám, anyám, sógornőm, mindenkinek elsőre sikerült (ezt már évekkel ezelőtt mondták, nem most beszéltünk róla). Valami miatt nekem alapból is nehézkesebb az életem, mint sok más embernek, nehezen találtam megfelelő párt, munkát, elém mindig jön valami akadály. Biztos voltam benne, hogy ezzel kapcsolatban is pont velem történik valami rossz. Irigységet érzek, szégyellem, de ez az igazság. Miért van az, hogy más egész életében azon parázik, hogy nehogy megessen, nekünk még nem jön?

Nőgyógyászaton voltam decemberben, az orvos azt állítja, nincs semmi gond. TSH-m lehet kicsit magas, 2,7 egész pajzsmirigy panelt nem nézettem még, mer elvileg ennél az értéknél nem kell aggódni. Cukrom határérték alatt van (terheléses vizsgálaton még nem voltam).

Az igazság az, hogy nem akartam még jobban beparázni, hogy elkezdek orvostól-orvosig járni, de ezek szerint most ez jön. Minden hónappal öregebb leszek, minden hónapban kevesebb az esély, azt érzem.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy a páromnak már lett volna egy gyereke, csak elvetették.

Annyira fáj most ez az egész, jól esne, ha valaki írna pár jó szót vagy hogy hasonlóan van, mint én.