Ki mit alkalmaz arra az esetre, ha nem érkezik a baba?

[link]

Én most ebbe a hónapja ezekkel próbálkozok

35éves vagyok*

Hú, ezt a tanácsot de utálom... Aki ezt javasolja, hogy "engedd el", az vagy nagyon tapintatlan, és fogalma sincs, miről beszél, vagy neki 1 éven belül összejött...

Mi 2 éve próbálkozunk sikertelenül, már meddőségiben kezelnek. 32 éves vagyok, 30 évesen kezdtünk próbálkozni, előbb szerettünk volna, de így hozta az élet.

Nem, nem viselem mindig jól a csalódottságot. De olyan a személyiségem, hogy igyekszem a dolgok jó oldalát nézni. Néha nagyon nehéz, de tényleg igyekszem. Elfoglalom magam, nyaralunk kettesben, amíg csak tudunk, rengeteg könyvet olvasok, tanfolyamokra járok. Segít a gyakorizás is, tudom, hogy furán hangzik, de látom, hogy nem vagyok egyedül! Sokan járunk sajnos ebben a cipőben, küzdünk a terhességért!

A próbálkozás első fél évben nem csináltam semmi különöset, nem tartottam otthon terhességi tesztet, nem követettem az ovulációt, semmit. Szerves folátot szedtem ennyi (az jobban tud hasznosulni, mint a folsav). Gondoltam sikerül, ha sikerülnie kell, nagyon optimista voltam. Közben teljes lakásfelújítás, de padlótól plafonig, azzal 4 hónapig eltereltem a figyelmem. Munka, hobbi, az élet ment tovább. De minden egyes hónapban csalódtam, amikor megjött. Viszont minden új ciklus remény volt, egy új esély, igyekeztem pozitívan gondolkodni.

0,5-1 év között elkezdtem követni az ovulációmat. Részletesen utánaolvastam, ovulációs teszt, hőmérőzés, a női termékenység működése, mi az a follikuláris és luteális szakasz, mi az a DPO, mi az az LH hormon, progeszteron, méhnyaknyák stb. Ezt nem tanítják ilyen részletesen biológia órán, ezt nekünk, nőknek magunknak kell megtanulni.

Vettem terhességi teszteket is, napokkal a menstruáció előtt, 10-12 DPO már teszteltem 10-es teszttel, mondjuk ezzel csak a szívemet fájdítottam, senkinek sem ajánlom! Az ovulációs tesztek nekem sajnos nem működtek, sosem volt igazi pozitív, a hőgörbém csúnya cikkcakkos volt, túl alacsony volt az ébredési hő (36,2 alatti), ovuláció után sem ment fel a hő, sejtettem, hogy itt valami gond lesz sajnos.

Mikor letelt az 1 év, irány a meddőségi központ, mert tudtam, hogy akkor érdemes, 1 év után. Van alapbetegségem (nem örökletes), sejtettem, hogy emiatt az én oldalamon lesz a gebasz, a férjem makkegészséges szerencsére.

A meddőségi központba hónapok bekerülni, a kivizsgálás hónapokig tartott. D-vitamin hiányt mutatott a vérvétel, ami szinte mindenkinek van, akkor innentől napi D-vitamin, semmi gáz, szedem. Aztán pajzsmirigy gondot is mutatott a vérvétel, irány az endokrinológus, azt beállították egy hormonkészítménnyel. Ekkor jártunk másfél évnél. Férjem eredményei közben mind szerencsére tökéletesek voltak, erre gondoltam, végre valami pozitívum!

Megtanultam az Aviva tornát, elvégeztem a termékenységtudatos tanfolyamot, folyamatosan olvastam, hogyan működik a női test, termékenység, mire érdemes figyelni (étkezés, sport, alvás, stresszcsökkentés). Közben szedtem a pajzsmirigy gyógyszert, D-vitamint, szerves folátot.

Pajzsmirigy beállt, megvolt az átjárhatósági, átjárható vagyok szerencsére.

Végre egy pozitív terhességi teszt, napokig! De sajnos kémiai lett. Ha nem tesztelek 10-14 DPO-n, ahogy rossz szokásom volt, nem is tudtam volna róla. Nem esett jól, sírtam. De legalább tudtam, hogy teherbe tudok esni! Hát, legalábbis valamennyire, értitek...

Tovább próbálkoztunk hónapokig, a hőgörbém szebb lett, az ovulációs tesztek is.

Közben a meddőségiben 2 orvosváltásom volt (1 várandós lett, 1 felmondott), így kicsit csúsztak az időpontok, de kerek 2 év próbálkozás után, jó vérvétel leletekkel, ismeretlen eredetű meddőséget megállapítva kérdezték, mehet-e az inszemináció.

Menjen, csapassuk. Ma épp 4 napja megtörtént az első inszemináció, 10 nap múlva kiderül az eredmény. Tudom, hogy az első senkinek sem sikerül, tudom. De ennek is a pozitív oldalát nézem. Ha nem is sikerül, a kezelés "tanítja" a testem, nem tudom máshogy megfogalmazni, bocsi. Tanulja, bár mesterségesen, hogyan kellene teherbe esni, felépült a nyálkahártyám nagyon szépre, szépek volt a tüszőim, majd kaptam progeszteront is.

Nem adom fel. Ha 4-5 inszemináció kell, akkor annyi. Már tudom, milyen érzés, nem félek tőle, nem fáj. Ha lombik kell, akkor az kell, elfogadom. Ha évekbe telik, akkor évekbe telik.

Ovulációs tesztet már nem veszek (inszemináció alatt amúgy sincs értelme), terhességi tesztből sem tartok itthon tucatnyit, csak pár darabot.

Csak hőmérőzök továbbra is (inszeminációkor nyilván felesleges, de megszokásból csinálom most is). Lassan 1,5 éve mérem a reggeli hőt, minden szabályt betartva. Viszont nem csak a teherbeesés céljából, mert a termékenységtudatosság tanfolyamon megtanultam, hogy másra is jó, nézni vele, hogy egészséges-e a ciklusunk.

Ha ezt bárki is elolvastam, köszönöm, kedves Tőled. Jól esett kiírni magamból, akkor is, ha senki sem olvassa.

Kihívás pozitívnak maradni, az biztos... Jelen pillanatban 4 kismama van a munkahelyemen. Olyan munkakörben dolgozom, hogy elsőként közlik velem a hírt (HR). Nem mondom, hogy nem vagyok kicsit irigy, beismerem, az vagyok, de dolgozom rajta lélekben. Örülök, hogy másnak sikerül, de annak még jobban örülnék, ha végre nekünk is sikerülne.