Van aki egyik partnertől teherbe tudott esni, míg a másiktól nem?
Sajnos tudok olyanról, aki testileg-lelkileg összeillik, megtalálták egymást úgy negyven körül, minden klappol csak a gyerek nem jön össze...
Vagy a kor, vagy a biológiai állapotuk, vagy az összeférhetetlenségük miatt...
El kell dönteni, hogy mi a fontosabb: élet gyerekkel esetleg apa nélkül vagy élet gyerek nélkül és inkább a megfelelő pár megtalálása a cél?
Ez a te döntésed, helyzeted, másnak meg más.
Egyik munkatársnőm 3 gyereket nevel egyedül, a legkisebb másfél körül van. Mindet hozza-viszi, neki sincs segítsége (a testvére néha elmegy mindannyiukkal programokra). És még 4. is lett volna, csak elvetélt. Valahogy megoldja.
Meg egyébként az már ismert, hogy a petesejt a beérkező spermiumok közül is válogat (ami egy partnertől jön). Nem a leggyorsabb spermiummal egyesül (ha egyesülni szándékozik), hanem a kis csillóival válogat közülük.
Meg múltkor néztem egy videót, hogy megtapadáskor is a női szervezet idegen anyagként érzékeli a kis sejtcsomót és támadást indít ellene, csak ezt leállítja aztán egy masik folyamat (sajnos nem emlékszem a pontos biológiai elnevezéseket). De mindesetre elgondolkodtató, hogy mennyi mindent nem is sejtünk, ami belül zajlik.
az egy-két hónap után jött össze, az nem azt jelenti, hogy annyi ismeretség után, hanem amióta eldöntötték, hogy babát szeretnének.
Esetünkben "az egy hónap után sikerült", sok közös évet előz meg.
15-ös: korábban én is azt hittem, hogy a szülők számítanak csak. De ahol jar közösségbe a család, ott fog tudni kivel azonosulni mindkét nemű gyermek. Ez inkább csak az elszigetelődő családok sora, akik nem mennek sehova, vagy nem is tudnak beilleszkedni sehova, csak munka-suli és haza (pl.a felnőttként is otthon anyuci szoknyáján ülő férfi, akinek a szülei gyerekkorában elváltak).
Egyébként sajnos családban is látni olyat, hogy apa/anya olyan, mintha nem lenne, nem foglalkozik a gyerekkel. Ott ugyanez lehet a végkimenetel, hogy a lány nőként idősebb férfiak figyelmét fogja keresni (ismerek ilyet).
Az emberek a háborúkat is túléltek és egyszülős családok jócskán akadtak. Ha volt közösség, az gyógyította a helyzetet (pl. már az is, ha a szomszédokkal osszejartak).
Én ilyen helyzetben voltam. A volt férjemmel 6 évig próbálkoztunk. Mi tényleg mindent feldugtunk, megittunk, megettünk, rákentünk…., majd volt 2 lombikunk is, de soha nem volt semmi siker. Egyszer láttam pozitív tesztet, kivéve a covid tesztem….. persze nem akarom elviccelni, mert sok fájdalmat éltünk meg a volt férjemmel és sajnos a házasságunk rá is ment. Szerintem a mai napig valahol hiànyoljuk egymást, de nem tudtunk már együtt élni. Fájdalmasan, de békében váltunk el.
Nekem lett új kapcsolatom, amiben jól érzem magamat, 2 éve együtt vagyunk és most várjuk a babánkat.
A páromnak már az idén mondogattam, hogy lassan próbálkozhatnánk, mert én 36 éves vagyok, van egy előzményem és ha kell gyorsan tudjunk segítséget kérni. A páromnak nincsenek rossz élményei, így halál nyugodt volt, nyugtatgatott, hogy ne feszüljek már rá ennyire az elején. De én nem tudtam nem ezen aggódni, hogy majd megint mennek az évek és ott vagyok 40 éves és nincs babám. Április elején megbeszéltük, hogy szabad a szerelem és április végén pozitívat teszteltem. Teljesen összezavarodtam. Egyszerre éreztem örömöt és fájdalmat. Fájdalom volt, hogy a volt férjemmel mennyit harcoltunk és ebben tönkrementünk, de hatalmas volt az öröm, hogy megtapasztalhatom az anyaságot. Még az elején vagyunk, de nagyon teljesnek èrezzük magunkat a párommal és készülünk életünk legnagyobb feladatára.
igaz nekünk csak 1,5 év próbálkozás volt de soha nem jött össze semmi. mikor azt hittem, hogy talán ez az a hónap, akkor korábban jött meg :D
egyéb dolgok miatt tönkrement az a kapcsolat, majd egy munkatársammal lettünk egy pár akivel már ismertük egymást egy ideje. nem sokkal később még fiatal kapcsolatban egyetlen egyszer próbálkozni akart az (azóta már) exem. mivel én régóta vágytam babára és azt hittem biztos velem van a gond így tuti nem is lehet, ezért nem volt ellenemre a próbálkozás. azon kívül mindig védekeztünk. késett a menstruációm persze, 1 hét késés után csináltam tesztet, egyértelmű 2 csík :D
iszonyatosan boldog voltam, eleinte apuka is. de nem volt igazán jó apuka így a gyerek 2 éves korában különváltunk. DE! hétvégi apukának szuper. azóta sincs neki másik gyermeke, de a közössel foglalkozik, igaz nyilván nem sokat vannak együtt de akkor tényleg a gyerekre figyel.
utána volt pár kevésbé sikeres kapcsolatom, a legtöbb férfi nem akart gyereket vagy majd később, egyszer, talán...
csak teltek az évek én sem lettem fiatalabb :D
végül összesodort az élet egy 10 évvel korábbi férfival akivel már 2x majdnem kapcsolatunk lett, de valahogy sosem volt jó az időzítés.
előtte nem sokkal egy sikertelen kapcsolatból jöttem ki, ahol közel 1 évig hitegetett a párom, hogy akar közös gyereket majd meggondolta magát/bevallotta hogy mégsem (magam sem tudom mi volt az igazság de már mindegy is). nem csak emiatt lett vége a kapcsolatnak de nyilván sokkal tovább nem tartott volna mert én szerettem volna még gyereket és nyilván egy "normális" családban nevelni az első gyerekemmel együtt.
nagyjából 1 hónap kapcsolat után elmondtam a páromnak, hogy mik a terveim nagyvonalakban a közeli és távoli jövőben (család, gyerek/ek) és ha neki ez egyáltalán nem szerepel akkor hagyjuk is egymást. természetesen én sem azonnal gondoltam, de nem szerettem volna megint évekig a semmire várni.
végül fél év után kezdtünk el próbálkozni és még 8 hónap volt mire sikerült. szóval itt sem vártunk túl sok időt. azóta házasok vagyunk és jön a második közös babánk ősszel :)
szóval nem tudom, elég sok ismerősnél látom, hogy nem feltétlenül azon múlik mennyire tartanak ki egymás mellett, hogy mióta vannak együtt a gyermekvállalás előtt :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!